2009. augusztus 21., péntek

Katherine Anne Porter: Bolondok hajója

Vannak könyvek, amelyekről még sohasem hallottunk, nem ismerjük jó vagy gyengébb tartalmat rejtenek-e, ám egyszer csak megtalálnak bennünket. A Bolondok hajója nekem ilyen könyv. Az antikvarium.hu-tól rendeltem még a nyár elején két regényt, és ezt ajándékként küldték harmadiknak. Ilyenek a véletlenek... Máskülönben talán sohasem olvastam volna.

Adott egy N.L.Vera nevű német óceánjáró hajó, mely 1931.aug.22-szept.17 közötti útján Mexikóból Németország felé tartva a történet színhelyéül szolgál. Németek, spanyolok, kubaiak, mexikóiak, amerikaiak utaznak együtt hetekig tartó, bár többségük által önként vállalt, de mégiscsak kényszerű összezártságban. A több tucat szereplő különböző származása, jelleme, habitusa, sőt még testi fogyatékossága vagy betegsége is számtalan ellentétnek és nézeteltérésnek, ritkábban pedig rokonszenvnek a forrása a történetben. Boldogtalanság, önbizalomhiány, testi vonzalom, ellenszenv, alkohol, drog, erkölcstelen életmód, fiatalos cinizmus gyötri az egyes szereplőket, csoportjaikat. Ugyanakkor az antiszemitizmus is felbukkan alkalmanként (nem véletlen a történet időpontja, a hajó és az egyes figurák származása!). Szinte mindenki idegen a másiknak és amikor eljön az ideje, megkönnyebbülve hagyják el a hajót, hogy megszabadulhatnak egymástól.
Nincs a könyvben olyan meglepő vagy megdöbbentő fordulat, mint pl. egy váratlan gyilkosság, bár többször is kínálkozik rá alkalom a történetben. (Leszámítva az egyetlen tragikus balesetet.) Ennek ellenére a szereplők legkülönfélébb viszonyai, konfliktusai különleges szituációkat eredményeznek, érzelmeik és érzéseik változásába is érdekes bepillantást nyerhetünk. Ráadásul a helyszín sem hétköznapi.
Úgy éreztem, mintha a könyv első kétharmadát részletesebben kidolgozta volna Porter, mint az utolsó oldalakat, közvetlenül a németországi megérkezés előtt, ám ez nem megy a történet rovására. (Egyébként 20 évig írta regényét Porter, nem lehet hát azt mondani, hogy összecsapta volna.)

Összességében ez a könyv jó választás volt a sors részéről (meg az antikváriumtól), hogy ezúttal épp ezt küldte "zsákbamacska"-ként nekem.

Értékelés: 4/5

2009. augusztus 13., csütörtök

Stephen King: A sárkány szeme

Ez volt az a könyv eddig King művei közül (leszámítva a Setét Torony ciklust), amellyel már többször szemeztem könyvesboltokban, ám valamiért sohasem volt kedvem megvenni, valahogy tudat alatt úgy érezhettem, hogy nem sokat vesztenék, ha kimaradna. Márpedig ez, tekintve hogy beletartozom olvasói törzsközönségébe, elég különösen hangzik. Viszont a kíváncsiság nem hagyott nyugodni, így egy jó hónappal ezelőtt antikváriumból rendeltem egy példányt, mostanra pedig túl vagyok az olvasásán is.

A történet a képzeletbeli Delain birodalomban játszódik, ahol az öreg királyt megmérgezi Flagg, a gonosz varázsló, hogy káoszba és nyomorba döntse a birodalmat. A gyanút az idősebb fiúra, Peterre, a trón várományosára tereli, hogy a kisebbik, gyengébb akaratú fiú, Thomas legyen a király, akit aztán kénye kedve szerint irányíthat majd ördögi tervei megvalósításában. Peter a Tűtoronyban raboskodik, ahonnan még senkinek sem sikerült megszöknie, ám saját leleményességének köszönhetően, valamint barátai segítségével sikerül megmenekülnie, ártatlanságát bebizonyítania és a gonosszal leszámolnia.

A történetet és a megvalósítást illetően is volt hiányérzetem. Olvasás közben hiányoltam King rá jellemző, karakteres stílusát. Ha nem tudtam volna hogy ő a szerző, meg nem mondtam volna, hogy az ő könyve. A történetet is mintha kissé összecsapta volna, nem túl érdekfeszítő a sztori a többi történeteihez képest. Tény, hogy az előszóban King tesz rá utalást, hogy e könyvvel végre lánya érdeklődését is fel akarta kelteni, mivel addig elkészült regényei egy cseppet sem érdekelték. Nem nyomasztó, csavarokkal teli horrort írt, hanem egyszerű meseregényt. Talán emiatt, na meg hogy lánya rokonszenvét is elnyerje, némi kompromisszumot kellett kötnie fantáziájának szüleményeivel. Bár rengeteg meseszerű alak és történet található más regényeiben, azért mégis izgalmasabbak, életszerűbbek, humorosabbak és jobban megkomponáltabbak.
Egynek elmegy, de ha most ismerkedsz Stephen King regényeivel, elsőnek ne ezt válaszd.

Értékelés: 3/5

2009. augusztus 10., hétfő

Hermann Hesse: Az Üveggyöngyjáték

A regény négy részre tagolódik:

1. Az Üveggyöngyjáték
Az író az alcím szerint egy közérthető, a játék történetébe való bevezetésre próbál kísérletet tenni, amely számomra igen szárazra és elvontra sikeredett. Az Üveggyöngyjátékról így ír a könyv fülszövege: "A titokzatos, megfoghatatlan Üveggyöngyjáték a szellemi élet egyik lehetősége, absztrakt eszme, virtuóz bánásmód az emberiség teljes kultúrkincsével, játék e kincs minden tartalmával, a tökély keresésének jelképes formája, egyfajta kifinomult alkímia, közeledés az önmagában egységes szellemhez, tehát Istenhez."
Az Üveggyöngyjátékot egy képzeletbeli tudósállamban művelik és irányítják. A székhelye Kasztília, a szervezetet pedig mely felügyeli és szervezi e szellemi játékot és tagjait, Rendnek nevezik.

2. Josef Knecht Magister Ludi életrajza
Ebben a fejezetben olvashatunk a főszereplő egész életéről, ez a könyv fő része. Knecht a Renbe való bekerüléstől kezdve fokozatosan magáévá teszi az Üveggyöngyjáték szellemiségét. Eleinte szellemi párbajt vív egy tanuló társával Plinio Designori-val, aki meglehetős hévvel kritizálja a játékot, míg Knecht mellette érvel.
Designori: "A te megbízatásod az, hogy rámutass: a természetes, naiv élet szellemi fegyelem nélkül elposványosodik, s okvetlenül az állati létbe vagy még lejjebb fejlődik vissza. Nekem viszont újra és újra emlékeztetnem kell téged arra, milyen kockázatos, veszélyes és végül is terméketlen az olyan élet, amely tisztán a szellemre épül."
Közben azonban sikerül a zárt, belső világból Designori és egy szerzetesi vendégeskedés valamint történelmi tanulmányai révén kitekintenie, "éberen sejteni kezdte a valóságot", nyitottabbá tette a világ iránt. Majd ambiciózussága, szorgalma, elhivatottsága által felér a csúcsra, megválasztják Magister Ludinak, a játék lebonyolításáért felelős legmagasabb vezetőnek, amit kiválóan lát el. Aztán újra találkozik régi vitapartnerével, Designori-val (aki Knecht-el ellentétben nem maradt a Rendben), újra kicserélik nézeteiket, immár jó pár év tapasztalattal a hátuk mögött.
Designori egy igen kritikus, de valós kritikája egy olyan kívülálló szemével, aki tisztában van a Rend működésével is: "... ahol élethossziglan veszélytelen, vértelen , bájos játékokat játszanak, és ahol minden zavaró életmozgást, minden nagy érzést, minden őszinte szenvedélyt, a szív minden hullámverését a meditatív terápiával tüstént helyreraknak, elhárítanak és semlegesítenek. Vajon nem mesterkélt, sterilizált, szőrszálhasogató, megnyirbált világ, félig-világ és látszatvilág ez csupán, amelyben ti gyáván vegetáltok, bűn nélküli, szenvedély nélküli, éhség nélküli világ, se-sava-se-borsa-világ, család nélkül, anyák, gyermekek nélkül, sőt szinte nők nélkül! Az ösztönéletet meditációval fékeztétek, a veszélyes, vakmerő és súlyos felelősséggel járó dolgokat, mint a gazdaság, a jog, a politika, nemzedékek óta gyáván másokra hárítottátok. Így élitek henye, here életeteket, terhes kötelességek és megélhetési gondok nélkül, és hogy ez ne váljék unalmassá, buzgón foglalkoztok ezekkel a tudós különlegességekkel: szótagokat és betűket számoltok, zenéltek, és játsszátok az Üveggyöngyjátékot - miközben kint a világ szennyében szegény, agyonhajszolt emberek valódi életet élnek és valódi munkákon munkálkodnak."
Knecht válaszából: "... A tudományosság nem mindig és nem mindenütt volt derűs, noha annak kellene lennie. Nálunk, ahol az igazság kultusza szorosan kapcsolódik a szépség kultuszához, és ezenkívül a meditációs lélekgondozáshoz, sohasem veszítheti el egészen a derűjét. Üveggyöngyjátékunk pedig egyesíti magában mind a három alapelvet: a tudományt, a szépség tiszteletét és a meditációt. Így hát az igazi Üveggyöngyjátékost úgy kell áthatnia a derűnek, ahogy az érett gyümölcsöt átitatja édes nedve, s elsősorban a zene derűjének kell hatnia benne, a zenének, amely nem más, mint bátorság, derűs , mosolygó tánclépés a világ borzalmai és lángjai között, ünnepi áldozás."
Élete vége felé meggyőződésévé válik, hogy a Rend egészségtelen, világtól hermetikusan elzárt és öncélú működése hosszú távon nem fenntartható és pusztulásra van ítélve. Ahelyett, hogy gépiesen végezné tovább feladatait, úgy dönt, hogy kilép a Rendből és világi életet él hátralévő éveiben.
Knecht a Rend főnökének arról, hogy miért akar távozni:
"Jó ideje eljutottam addig a határig, amikortól Üveggyöngyjáték-mesteri munkám már örökös ismétléssé, üres gyakorlattá és formasággá válik, s örömtelenül, lelkesedés nélkül, sőt néha hitetlenül végzem. Ideje volt, hogy abbahagyjam."
"... kockázatra, nehézségekre és veszélyekre vágyom, éhezem a valóságra, a feladatokra és tettekre, a nélkülözésekre és szenvedésekre is."
Designori álláspontja is változott némiképp a valós életről az évek során, világi élete nem töltötte el teljes megelégedettséggel. Emiatt azonban még inkább közeledett a két ember álláspontja egymáshoz, kevésbé voltak már dogmatikusak, hogy megtapasztalták mindkét világ árnyoldalait is. Designori segít visszailleszkedni Knechtnek a hétköznapi világba az által, hogy felfogadja fia mellé tanítónak.

3. Josef Knecht hátrahagyott írásai
Knecht fiatalkori költeményeit tartalmazza.

4. A három életpálya
Knecht képzeletbeli önéletrajzai különböző korokba helyezve. Tanuló évei alatt kapta feladatul ezek írását. Különösen tetszett A gyóntatóatya és az Indiai életrajz. Sorsról, szellemről, lélekről és annak vívódásairól, a majáról (káprázat).

A világtól, a valós élettől szándékosan elzárkózó, részt abból nem vállaló öncélú szellemiség a kollektív emberiség javát nem szolgálhatja, hosszútávú fejlődése és léte fenn nem tartható. Ugyanakkor, az egyén számára is fontos, hogy megtalálja élmények és tapasztalatok által a lelki továbbfejlődés útját. Valami ilyesmi summázatot tudok a történet tanulságaként idecitálni.
Az emberi szellem és kultúra dilemmáiból kaptam a könyv által egy elég tömény adagot. A mondanivaló rendben is van, azonban egy "földközelibb", közérthetőbb csomagolással sokkal élvezetesebb lehetett volna. Többször is gondoltam közben az olvasás végleges befejezésére, de aztán újra meg újra adtam neki még egy esélyt. A vége felé már kezdett olvasó-barátabbá válni a könyv.

Ezért a könyvéért Hesse 1946-ban Nobel-díjat kapott, nekem azonban A pusztai farkas és a Sziddhárta jobban tetszett.

Értékelés: 3/5

2009. július 31., péntek

Hermann Hesse: Sziddhárta

Egy újabb könyv, aminek örülök hogy olvashattam. Egy könyv, aminek helye van a Beavató könyvek nevű polcomon a moly.hu-n.

Az ifjú Sziddhártára kiváltságos bráhmana lét várna, ám ehelyett az élet kérdéseire keresve a választ otthonát hátrahagyva elindul, hogy előbb a tanok és tanítók adjanak feleletet, majd amikor gyorsan elveti az efféle útmutatást, erdőben élő vezeklő és nélkülöző samana lesz belőle. Ez sem elégíti ki, így hát a városba megy hogy megtapasztalja és átélje a testi gyönyöröket, a játékszenvedélyt, a gazdagságot. Amikor ezektől is megcsömörlik, ráébred hogy mindez olyan akár a szamszára, állandó körforgás. Hogy ebből kitörjön, otthagyja mindenét és révésznek áll, a folyótól és révésztársától tanul és lesz bölcsebb, idős korára megérti sorsának és a létnek összefüggéseit, megbékél magával és a világgal.
Számomra az volt az egyik csodálatos dolog a könyvben, hogy amit Sziddhárta egyetlen élete alatt megtapasztalt, az az emberek többségének sok-sok életen keresztül tarthat. Mögötte is számtalan élet lehetett már, mire idáig eljutott.
Sziddhárta egyik találó gondolata, hogy a megvilágosodás élményét tanítók át nem adhatják, csak személyes tapasztalás útján lehetséges. Milyen igaz!

A keleti vallások és filozófia esszenciája ez a könyv, amely csodálatos történetekkel és párbeszédekkel, bölcs megállapításokkal gazdagítja a témára fogékony olvasót.

Értékelés: 5/5

2009. július 25., szombat

Hamvas Béla: Karnevál

Oly kíváncsi voltam Hamvas Béla regényére, hogy mivel a helyi könyvtárban nem volt meg, könyvtárközi rendelés útján jutottam hozzá. Az ezért fizetendő 815 Ft - utólag már így látom - , kidobott pénz volt.
Pedig nagy reményekkel vágtam bele az olvasásába. Talán azért is, mivel nemrég Hessét olvastam és mindkét szerző filozofikus, spirituális művei igen nagy elismertségnek örvendenek. Szóval Hamvastól ez volt az első könyvem, és lehet hogy az én tévedésem, hogy a Pusztai farkashoz valami hasonlót vártam. Sajnos azonban, csalatkoznom kellett.

Nem egyszerű olvasmányok Hamvas művei, ezt már az eddigi kutakodásaim alatt is kiderült és kell egy magasabb szintű jártasság a művészetekben és filozófiában, melyeket ő maga igen magas szinten ismert és művelt. Talán ezért lehet hogy nem boldogultam vele a könyv olvasása során. Számomra túl van bonyolítva a stílusa, a szereplők száma meghaladja a háromszázat, így alig tudtam követni őket a legkülönfélébb szituációkban. Terjengős, sokszor oldalakon keresztül - számomra unalmas módon - feleslegesen beszélteti Hamvas a szereplőket. Tele van abszurd szituációkkal, ám talán az elbeszélés bonyolult formája is közrejátszik, hogy nem tudtam igazán élvezni.

Sok olvasó dicséri a regényt, az ő nézőpontjukból és tudásuk alapján lehet hogy igazuk van. Azt is aláírom, hogy Hamvas igazán nagy tudású író és gondolkodó volt. Nekem azonban nem nyerte el a tetszésemet a regénye, ezért 265 oldal után befejeztem olvasását.

Értékelés: 1.5/5

2009. július 17., péntek

Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember

Gárdonyitól eddig csak az Egri csillagokat olvastam, mint oly sokan én is általános iskolában.

Nos, ez is történelmi regény, a hunok idejében zajlanak az eseményei, amikor vezérük, Atilla (szándékosan írtam így, mert ellentétben a mai használattal, a könyvben is így szerepel) sorra hódította meg a különböző népeket és birodalmakat. A regény főszereplője egy Zéta nevű rabszolga, az ő elbeszélése alapján ismerjük meg viszontagságos sorsát. Rabszolgaként is művelt fiatalember válik belőle, felszabadítja gazdája, majd egy Konstantinápolyból szalasztott küldöttség tagjaként megismeri a hun embereket, szokásaikat és egy gyönyörű hun leányt is. Emőke olyan nagy hatást gyakorol rá, hogy vissza sem akar térni népéhez, inkább a hunoknál marad, vállalva hogy szabadság helyett ismét rabszolgaként éljen. Zétára viszont egy kis szolgáló leány, Dsidsia vet szemet, aki bár rajong Zétáért, ő minduntalan elutasítja őt. Részt vesz a hunok oldalán a katalaunumi csatában, remélve hogy a csatában szerzett dicsőség elhozza számára a szabadulást és a vagyont, hogy Emőkéhez méltó legyen. Megsebesül, csak több hónap múlva jut vissza ismét a hunokhoz, ahol tudása miatt egyike lesz Atilla ravóinak (írnokot jelent hunul). Emőke iránti szerelme reménytelenné válik, hiszen a leány Atillát csodálja és utána vágyakozik. Amikor Atilla meghal, Emőke tudja csak, Zéta nem, hogy hun szokás szerint a közvetlen szolgáit és írnokait lenyilazzák a temetéskor, ezért a lány bánatában Zéta helyett magára vállalja a halált titokban. Amikor erre rádöbben Zéta, akkor ébred rá igazán, hogy neki Dsidsia volt igazából rendelve és nem Emőke.

Betekintés egy régmúlt történelmi időbe, az őseink, a hunok korába, párhuzamosan futó szerelmi szálakkal. Ezt a sztorit egy nagyszabású filmként is el tudnám képzelni.

Értékelés: 3.5/5

2009. július 11., szombat

Petőfi Sándor: János vitéz / A helység kalapácsa / Bolond Istók

Általános iskolás koromban kaptam ajándékba ezt a vékony kis könyvecskét. Akkorra a János vitézt - mint kötelező olvasmányt - már olvastam, a másik kettő viszont nem igazán érdekelt. Mostanában azonban annyit szemezgettem a polcon álló könyvvel... gondoltam, egy próbát megér.

A János vitéz a történetet és a formai megvalósítást illetően is kimagaslik a másik kettő közül. Egy példa, hogy mennyire meseszerű a történet (amely megmosolyogtatott):

"Eképpen jutottak át Lengyelországba,
Lengyelek földéről pedig Indiába;
Franciaország és India határos,
De köztük az út nem nagyon mulatságos."

Ezenkívül, vannak a történetben óriások, boszorkányok, óriás szúnyogok, ha mostanában íródott volna, akár fantasy-költeménynek is nevezhetnék. A szerelem, hősiesség sem hiányzik belőle és szép, kerek egész, látszik hogy jól ki van dolgozva.
A Bolond Istók is jó lenne, csak olyan érzésem volt amikor befejeztem, mintha össze lenne csapva, többet is ki lehetett volna hozni belőle.
A helység kalapácsa tetszett a legkevésbé, szerintem kihagyható. Az biztos, hogy nem elsősorban emiatt fogunk Petőfire emlékezni. A János vitéz miatt azonban mindenképp!

Értékelés: 4/5

2009. július 7., kedd

Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások 1-3

Tulajdonképpen A Teljesség felé című írását keresve kaptam meg a könyvtárban ezt a három kötetes művet, amely az író 1975-ig keletkezett verseinek, prózáinak a gyűjteménye.

A Teljesség felé nagyon tetszett a lélekemelő spirituális gondolataival, a keleti filozófiával rokon költői megoldásokkal. Mesterének, Hamvas Bélának mond köszönetet Weöres az előszóban, hogy megírhatta e művét: "...ő teremtett bennem harmóniát." Hamvas művei és Márai Füveskönyve mellett ajánlható minden napra egy-egy szép gondolat elolvasására.
Az antológia minden egyes versét és prózáját nem volt alkalmam szemrevételeznem, ezért csak szemezgettem köztük.
Örömmel olvastam újra gyermekkorom egy-egy versét: A tündér (Bóbita), Szán megy el az ablakod alatt (Száncsengő). Megzenésített versekre is leltem: Ballada három falevélről, Tájkép. Csodás dallamos, ritmikus versei vannak.
Elkezdtem a Bolond Istók című prózáját is olvasni, de aztán a felénél beletört a bicskám. Nekem túlságosan szürreális mese volt, egy idő után éreztem, hogy ez nem nekem íródott.

Összességében azt mondhatom, hogy bár nem Weöres Sándor a kedvenc költőm, sok olyan gyöngyszemet találtam a művei közt, ami miatt érdemes olvasgatni.

Értékelés: 3.5/5

John Updike: Nyúlszív

A Nyúl-regények negyedik kötete.

Újabb 10 év elteltével 1989-ben Harry, és felesége Janice a floridai Deleonban töltik az év egyik felét. Immár két unokájuk van: Judy és Roy. A Toyota-kereskedést fiuk, Nelson irányítja, aki családjával látogatást tesz szülei floridai lakhelyén. A történetben fokozatosan fény derül a fiú kokainproblémájára, amely olyan súlyos, hogy kapcsolata családja minden tagjával megromlik, költséges szenvedélyét az autóeladások manipulálásával, csalással, lopással tudja csak fedezni, aminek következtében a Toyota kiszáll a teleppel való együttműködésből, és tetemes adóssággal terheli meg a szüleit.
Harryt Floridában unokájával, Judy-val közös vitorlázáskor szívinfarktus éri. Ezután átesik egy szívkatéterezésen, de további szívműtétre is szüksége lenne az orvosok szerint. (Harry Ruth-tól született lánya egy epizód erejéig ebben a könyvben is feltűnik, a katéterezés után a kórházban ápolónőként kerül kapcsolatba Nyúllal.) Tavasztól ismét Brewerben élnek Nyúlék. A sztoriból kiderül, hogy az előző könyvbeli karibi-kaland óta is fenntartotta szexuális kapcsolatát Thelmával, aki ekkora már szintén súlyos beteg és hamarosan meghal.
Egy váratlan szituációban, amikor Nelson épp egy rehabilitáción gyógyíttatja függőségét, egyszeri alkalommal Harry lefekszik a menyével, Pru-val. Hónapokkal később, amikor Pru már nem bírja tovább elhallgatni, megosztja titkát férjével és anyósával. Amikor Janice telefonon közli Harry-vel, hogy ezt megbocsájthatatlannak tartja, Harry összepakol, és még egyszer utoljára felhúzza a nyúlcipőt és meg sem áll Floridáig. Itt pár hetet egyedül tölt, néha felhívja a családját (fordítva hiába várja, nem igazán keresik). Többnyire sétával, tévézéssel tölti az idejét. Szívesen sétál el egy feketék és latinok lakta negyed felé, ahol a kosárlabda pályán játszó fiatalok visszaidézik fiatalságát. Előbb csak egy padról figyeli őket, majd be is száll a játékba. Egy ilyen alkalommal éri egy újabb, nagyon súlyos infarktus. Bár a könyv végén még életben van Nyúl, megtudjuk a szomorú tényt, hogy esélye már nem marad a felépülésre.

A negyedik könyv Nyúl betegsége miatt számomra szomorú volt (de az írót dicséret illeti, mert egyúttal életszerű is), édesapám is szívbetegségben szenvedett, nagyon átéreztem Harry testi és lelki problémáit.
A Nyúl-sorozatból még a Nyúlfark maradt utolsónak, amit még nem olvastam, ha sikerül megszereznem, arra is kíváncsi leszek. (Ebben Harry halála után tíz évvel Ruth-tól született lánya a főszereplő.)

Értékelés: 4.5/5

2009. július 2., csütörtök

Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

Újságokban, televízióban többször hallottam utálásokat a könyvre, így várólistámra felkerülve eljött az idő, hogy elolvassam. Egy meglepően vékony, mindössze 130 oldalas könyvet kaptam a könyvtárban kézhez.
A benne szereplő fogalmak, tudományos kifejezések egy része ismeretlen volt számomra, ez egy kicsit csökkentette nálam az "élvezeti értékét" a műnek, a tartalom azonban igen elgondolkoztató.

Nyolc súlyos problémával szembesíti Lorenz az olvasót, amelyek az emberiséget pusztulással fenyegetik:
1. A Föld túlnépesedése
2. Az élettér elpusztítása
3. Az emberiség önmagával való versenyfutása
4. Az érzelmek fagyhalála
5. Genetikai hanyatlás
6. A tradíciók lerombolása
7. A dogmák ereje
8. Az atomfegyverek

A könyv olvasása közben több, körülöttünk zajló folyamatra, történésre ráismertem. A mai korunkban jóval többre, mintha csak 35 évvel ezelőtt, a könyv első megjelenésekor olvastam volna. Sajnos egyre inkább igazolja az élet a szerzőt. (Egyébként Lorenz az atomfegyvereket tartja a leginkább megoldható problémának, a többi hét szerinte kevésbé elkerülhető.)
Van egy olyan rossz érzésem, hogy az emberiség addig semmiből sem tanul és semmit sem fog tenni a létét veszélyeztető problémák ellen, amíg el nem ér a falig, amíg nincs tovább, valami végzetes katasztrófa ki nem kényszeríti azt. Csak nehogy túl késő legyen...

Értékelés: 3.5/5