2010. március 10., szerda

Giovanni Boccaccio: Dekameron (Válogatott novellák)

Giovanni Boccaccio, az európai irodalom első novellistája, 1348 és '53 között írta élete fő művét, a Dekameront. Kis híján megsemmisült szerzeménye, amikor életét 1362-ben súlyos vallási krízis dúlta fel. Egy vándorprédikátor hatására olyan súlyos bűntudat tört rá, hogy tűzbe akarta vetni vétkesnek talált Dekameron-ját is, melyben annyit gúnyolódott a papokon és az álszenteken. Kétségbeesett szándékáról - az utókor mérhetetlen szerencséjére - Petrarca beszélte le. A költő barát a Dekameron-t oly nagyra becsülte, hogy egy novelláját - a tizedik nap tizedik elbeszélését, a szeplőtlen jellemű Griselda történetét - latinra is lefordította, hogy megismerje a világ valamennyi művelt embere.
Az egyház sokáig indexen tartotta az alkotást, amiért Boccaccio a szerzeteseket, apácákat olykor pajzán helyzetekben vagy nem éppen példaértékű jellemekként ábrázolja.

A könyv, amelyet én olvastam, az Európa Diákkönyvtár-sorozatban megjelent kötet, mindössze 13 novellát tartalmaz. A teljes mű száz novellából áll. A kerettörténet szerint Firenzéből, az ott dúló szörnyű pestisjárvány, a búskomorság, a fájdalom és a szorongás elől menekül egy közeli vidéki villába tíz ifjú - hét leány és három fiú. Hogy a borzalmakról figyelmüket eltereljék, tíz napon át történeteket mesélnek egymásnak, naponta egyet mindenki. Innen a görög Dekameron cím, melynek jelentése: "tíz nap".

Boccaccio kifogyhatatlan kedvvel mesél, és nagyszerűen ábrázol különböző emberi jellemeket. Novelláit példabeszédeknek is felfoghatjuk, amennyiben rátapint egy-egy gyarló, megvetendő, vagy nemes és példaértékű, de mindenképpen emberi tulajdonságra. Némelyik novellában az egyházi embereket gúnyolja ki csalásuk vagy naivságuk okán. Máshol az udvariasság és nagylelkűség példázatát örökíti meg akár nemes ember akár közönséges szolga tetteiben. Van meglepő fordulatokban gazdag, "véletlen" alakította történet, vagy olyan kacagtatóan előadott, melyben az okos rászedi az ostobát. Sokaknak a pajzán történetek jutnak eszükbe a Dekameron-ról, ebben a válogatásba 2-3 ilyen fért bele, melyek ravasz asszonyokról, törvénytelen szerelmeskedésekről, felszarvazott férjek megcsúfolásáról szólnak - nem megbotránkoztató, inkább megmosolyogtató stílusban -, szerzetesek és apácák vidám bujálkodásairól csak a bővebb kiadású könyvekben lehet olvasni.

Miközben a háttérben a halál árnyéka vetül a mesélőkre, a történetekből áradó életöröm, humor, finom erotika egy időre valóban elfelejteti a gondokat szereplőkkel és olvasóval egyaránt. Engem is teljesen kikapcsolt, és hajdani gyermekkorom mesevilága idéződött fel bennem, a felnőtteknek szóló novellákat olvasva. Nagyon jól átjött a középkor hangulata is, magam előtt láttam a kosztümös életképeket, a humora pedig kellemes perceket szerzett.

Értékelés: 4/5

2 megjegyzés:

Zsófia Legény írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Blurberg Über-dem írta...

Hogyha esetleg a történetek tartalmát olvasná valaki: http://blur-berg.blogspot.hu/2014/01/boccaccio-dekameron-1nap.html

:)tetszik nagyon a beszámolód!