Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe / Mesék – Elbeszélések

Dorian Gray arcképe
Egy, a Lukács evangéliumából származó idézet - mely a történetben is elhangzik - jól megvilágítja a regény mondanivalóját:
"Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?"

Dorian Gray egy szép és romlatlan fiatalember, aki egy festőt, Basil Hallwardot is megihleti. Egész alakos portrét fest Dorianről. A festő barátja, Lord Henry Wotton is megismerkedik a fiúval, kölcsönös szimpátia alakul ki köztük. Amikor a kép elkészül, Dorian ráébredve saját szépségére és hiúságból, azt kívánja: saját vonásait tekintve maradjon örökre fiatal, helyette inkább a festményen szereplő alak öregedjen. A képet otthonában helyezi el. Lord Henry Wotton nagy hatást gyakorol a fiúra, egy új világ tárul fel előtte, egyedi és merész gondolatok kerítik hatalmukba.

A könyvben számtalan aforizma hangzik el Henry szájából, szellemesek és vitathatóak is vannak köztük, mindenesetre megszínesítik a történet elbeszélését:

"Szomorú elgondolni, de semmi kétség, hogy a Szellem túléli a Szépséget. Ez magyarázza azt is, hogy annyi gyötrelemmel igyekszünk magunkat túlművelni. A létért folyó vad harcban szükségünk van valamire, ami nem mulandó, és így megtöltjük lelkünket mindenféle limlommal és adattal, abban az oktondi reményben, hogy majd ezzel álljuk meg helyünket. A mindenben tájékozott ember - ez a modern eszmény. - És a mindenben tájékozódott ember lelke rettenetes valami. Olyan, mint a régiségkereskedés, csupa monstrum, vastag porréteg alatt, s minden az árán felül becsülve."

"Az emberiség nagyon is komolyan veszi magát. Ez a világ eredendő bűne. Ha a barlanglakó nevetni tudott volna, a Történelem másképp alakul."

"A nők az anyag diadalát jelentik az észen, aminthogy a férfiak az ész diadalát jelentik az erkölcsön."

Fokozatosan Henry befolyása alá kerül Dorian, az ártatlanság és naivitás megtestesítőjét ráébreszti az élet ízeire. Az idő múlásával átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s közben megdöbbenve veszi észre, hogy míg teste tökéletesedni látszik, addig rejtett arcképe egyre rútul. A képet elrejti egy lezárt szobába, hogy a változás ne tűnjön fel az avatatlan szemek számára, ugyanakkor külsejének változatlansága még inkább arra sarkalja, hogy kiélje az örök ifjúság által a végtelen szenvedélyt, vad örömöket és bűnöket. Erkölcstelen, rossz hírek terjedtek róla, a háta mögött összesúgtak az emberek, társaságban elfordultak tőle. Rendszeresen visszatért az elrejtett képhez leellenőrizni a változásokat, és a látvány és annak hatása letaglózta. A kép változó vonásai megmutatták neki élete igazi lezüllését. "Tulajdon lelke kukucskált ki a festményből és tetemre hívta őt."
Évek múltával a festő, Basil Hallward egy éjjel összetalálkozik vele az utcán. Dorian házában kerül sor a beszélgetésre, amely utólag végzetesnek bizonyul. Basil szembesíti Doriant a róla terjedő szóbeszédekről: "Azt mondják, mindenkit elrontasz, kivel barátkozol, s mihelyt belépsz egy házba, ott azonnal gyalázatosság történik. Nem tudom, így van-e vagy sem. Hogy is tudnám? De azt beszélik rólad. Olyan dolgokat közöltek velem, melyekben lehetetlen kételkednem." Végső kétségbeesésében Gray megmutatja a képet a festőnek, de szinte rögtön ezután megöli a festőt. A találkozásnak nincs tanúja, a nyomokat eltüntetteti. Innentől egyre jobban kínozza lelkiismeret furdalása, és eljut arra a pontra, amikor teljesen megundorodik önmagától.

"Jaj, a gőg és szenvedély mily szörnyű pillanatában kérhette, hogy az arcképe viselje tettei terhét, s ő megtarthassa az örök ifjúság mocsoktalan tündöklését! Minden kudarca innen származik. Bárcsak inkább minden bűne, melyet elkövetett életében, magával hozta volna biztos, gyors büntetését! A büntetés tisztít."

Önnön maga lesz saját bírája, s bár a festményt akarja megsemmisíteni, saját szívét sebzi halálra.


Mesék

5 mese kapott helyet e könyvben, sorrendben a következők:
-A boldog herceg
-Az önző óriás
-Az önfeláldozó jó barát
-Az ifjú király
-A halász meg a lelke

Min-mind nagyon szép és bájos történet, ráadásul ezek a mesék nem csupán gyerekeknek szólnak, hanem a felnőtteknek is tanulságul szolgálnak, mivel mindegyiknek van valami erkölcsi üzenete. Nekem ezek a mesék tetszettek a legjobban ebből a válogatás-kötetből.


Elbeszélések

A Canterville-i kísértet
Mr. Otis, az amerikai nagykövet, a családjával a canterville-i kastélyba költözik. Hamarosan a néhai Sir Simon kísértete kezdi őket éjszakánként zavarni, aki ezt már több száz év óta teszi az éppen ott lakókkal. A család azonban feltalálja magát és kibabrál a botcsinálta kísértettel. Kiderül, hogy egy középkori gyilkosság miatt van Sir Simon kísértésre kárhoztatva, ezért nem lelhet békét nyugtalan lelke. A nagykövet jó szívű kislányát, Virginiát arra kéri, hogy segítsen neki megpihenni: "...mert a maga szívében szeretet lakozik, és a szeretet erősebb a halálnál." A kislány megszánja az elcsüggedt kísértetet, sír a bűneiért és imádkozik lelki üdvéért, ezzel Sir Simon örök nyugalmat lel.
A felnőtt Virginia így emlékszik vissza a Sir Simon szellemére:
"Ő mutatta meg nekem, hogy mi az élet, s mit jelent a halál, és hogy miért hatalmasabb mindkettőnél a szeretet."

Lord Arthur Savile bűne
Ebben a szintén különös történetben, a címszereplő tenyeréből egy tenyérjós egy jövőbeli gyilkosság elkövetését olvassa ki. Mindezt - valamilyen rejtélyes oknál fogva - halálra váltan közli a tenyér tulajdonosával. Lord Arthur Savile hisz a végzetben, ezért hogy elébe menjen sorsának, és hamarosan eljövendő házaséletét csak e súlyos teher letétele után kezdhesse el, rokonsága tagjai közül választ áldozatot. Kétszer is próbálkozik, ám egyik esetben sem éri el célját, a gyilkosság nem valósul meg. Végül, hogy a végzet beteljesedjen, maga a tenyérjós válik áldozatává. A kör ezzel bezárult...


A Dorian Gray mostanában igen divatos regény lett, sokan olvassák, nem érdemtelenül. Ugyanilyen érdeklődésre tarthatnak számot meséi és elbeszélései Oscar Wilde-nak, mert bár ellentmondásos személyiség volt életében, emberségről, erkölcsről és szeretetről szóló művei halála után visszahelyezték őt a nagy írókat megillető, jogos elismertség csarnokába.

Értékelés: 4/5