
A Teljesség felé nagyon tetszett a lélekemelő spirituális gondolataival, a keleti filozófiával rokon költői megoldásokkal. Mesterének, Hamvas Bélának mond köszönetet Weöres az előszóban, hogy megírhatta e művét: "...ő teremtett bennem harmóniát." Hamvas művei és Márai Füveskönyve mellett ajánlható minden napra egy-egy szép gondolat elolvasására.
Az antológia minden egyes versét és prózáját nem volt alkalmam szemrevételeznem, ezért csak szemezgettem köztük.
Örömmel olvastam újra gyermekkorom egy-egy versét: A tündér (Bóbita), Szán megy el az ablakod alatt (Száncsengő). Megzenésített versekre is leltem: Ballada három falevélről, Tájkép. Csodás dallamos, ritmikus versei vannak.
Elkezdtem a Bolond Istók című prózáját is olvasni, de aztán a felénél beletört a bicskám. Nekem túlságosan szürreális mese volt, egy idő után éreztem, hogy ez nem nekem íródott.
Összességében azt mondhatom, hogy bár nem Weöres Sándor a kedvenc költőm, sok olyan gyöngyszemet találtam a művei közt, ami miatt érdemes olvasgatni.
Értékelés: 3.5/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése