William Shakespeare: Öt dráma

Kötelezőként anno a gimiben a Rómeó és Júliát olvastam Shakespeare-től, és akkor ezzel le is tudtam a mestert. Mostanában Müller Péter hivatkozott rá többször előadásaiban, könyveiben, plusz engem is elkezdett érdekelni a mások által annyiszor emlegetett drámái által közvetített emberi szenvedélyek, ballépések, tragédiák, az ezek kiváltotta katarzis-élmény.

A Hamlettel akartam elsőnek próbát tenni, az ismerősömtől kölcsönkapott kötetben azonban - szerencsére - még másik négy drámája is helyet kapott, sorrendben a következők:

Rómeó és Júlia
Julius Caesar
Hamlet, dán királyfi
Szentivánéji álom
Lear király

Újra elolvastam a Rómeó és Júliát is, és a legjobban ez tetszett, meg a Hamlet. A Szentivánéji álom bájos volt, jókat mosolyogtam rajta alkalmanként, a Lear király és a Julius Ceasar pedig igen komor képet festett a hatalomról.

Drámái mindig aktuálisak lesznek, amíg ember él a földön, mert kapzsiság, gyűlölködés, szerelem, árulás, gyilkosság, szenvedély, erkölcstelenség, mind-mind az emberiség jellemzői, Dosztojevszkijt idézve bűn és bűnhődés együtt jár. Hamvas Béla Száz könyv című művében írja Shakespeare-ről: "Ő a jelkép: „a szenvedélyek óceánján a kormány nélkül való hánykolódás”, mint Joyce mondja róla."
Most már a többi drámáira is kíváncsi vagyok, ez az első öt engem lenyűgözött.

Értékelés: 4/5