Nehéz a keskeny borotvaélen járni.A bölcsek szerint éppily nehéz az üdvösség útja.
(Katha-Upanishad)
Pár hete akadt a kezembe egy könyves boltban Maugham 1944-es regénye. A fülszövegben az 1929-es világválságból való kiútkeresésről olvastam, és arról, hogy "az egyszerű élet és a spirituális út megtalálásának kavargó története ma még aktuálisabbá teszi a művet, mint saját megjelenésének ideje". Érdekesen hangzott, Az ördög sarkantyúja című könyvét olvastam már ezt megelőzően tőle, az tetszett is, így hát muszáj volt hogy az üzletben kosaramba kerüljön ebből is egy.
Akárcsak a fentebb említett könyvében, szerzőnk ebben is egyes szám első személyben mesél. A történetben valódi ismerőseit írta meg álneveken. Úgy cirka 20 évnyi eseménysor felidézésére invitálja olvasóit, majd' 400 oldalon keresztül.
A regény különböző karaktereinek részletes bemutatásával az életutak, sorsok közti különbségek igen kontrasztos képet adnak arról, hogy milyen sokféle lelkületű, beállítottságú ember létezik. Amire pedig a leginkább rávilágít: ha valaki a többségi felfogással, szokással ellentétesen, ésszerűtlennek tűnő módon alakítja a saját életét, a maga feje után megy, még nem feltétlenül kell bolondnak tekinteni: talán egy belső sugallat hatására teszi, talán ez az ő útja ebben az életében.
Larry kétségtelenül a könyv legkülönösebb, és legelgondolkoztatóbb figurája. Tizenévesen még iskolába jár és menyasszonya van, amikor jelentkezik az I. világháború csataterére, repülőgép vezetőnek. Pilótatársa halála azonban olyan traumát vált ki belőle, amely fenekestül felforgatja addigi kiszámítható életét. A tragédia arra készteti, hogy szembe nézzen az élet nagy kérdéseivel, és kíváncsisága, tudásvágya egy hosszú, kalandos úton indítja el. Nem tud visszailleszkedni a pénzről, társadalmi rangról szóló környezetébe, ahonnan a háborúba ment. Nem találja otthon a helyét, dolgozni sem hajlandó elmenni, menyasszonya, Isabel unszolására sem. Ő inkább Párizsba utazik, hogy szerény körülmények között élve, ideje nagy részét könyvtárakban töltve ismereteket szerezzen, válaszokat keressen és találjon.
Ez a hirtelen elszakadás hasonlatos Az ördög sarkantyúja-beli Charles Strickland történetéhez, ráadásul mindkettőben közös, hogy nem a köznapi elvárásoknak megfelelően alakították az életüket, hanem valamiféle felsőbb hatalomnak (sorsnak) engedelmeskedve szabtak irányt neki. Még az sem rendíti meg Larry-t, hogy makacssága miatt az eljegyzést felbontja vele Isabel. Sajnálja, de elfogadja a lány döntését. Amikor már ráun a rengeteg olvasásra, hogy gondolatait rendezze tovább áll kétkezi munkásnak, egy bányában dolgozik egy ideig, majd Németországban egy tanyán tölt egy nyarat. A pénz nem érdekli, és mindig csak addig marad egy helyen, amíg kedve tartja. Közben Isabel hozzá megy egy másik fiúhoz, Gray Maturinhoz, aki apja jól menő cégébe betársulva egyre gazdagabbá teszi családját. Két gyermekük születik, szaporodnak a birtokok, nívós társasági életet élnek. Az 1929-es gazdasági válság idején azonban tönkre mennek, Gray apja meghal, a cég csődbe megy, Gray munkanélküli lesz. Franciaországban él Isabel nagybátyja, Elliott Templeton, aki ugyancsak érdekes figura. Fiatal korában került Európába, és műtárgyak adás-vételével alapozta meg anyagi jólétét. Mindig az előkelő társadalmi osztály kegyeit kereste, idővel állandó résztvevője és házigazdája lett a fényűző fogadásoknak. Maugham rajta keresztül ismerte meg Isabelt, annak családját és Larry-t is. Szóval a krach idején Elliott felajánlja Párizsi lakását Isabeléknek, amíg anyagilag helyre nem rázódnak. 10 év múlva tér ismét visszatér Franciaországba Larry. Mivel békésen, harag nélkül váltak el egymástól, és még mindig szeretettel gondolnak a másikra, Isabeléknél újra találkoznak, Larry beszámol távol-keleti és indiai élményeiről. Isabel elképedve tapasztalja, milyen nagy változásokon ment keresztül egykori udvarlója; fölfogásukban, a dolgok szemléletében mostanra szinte egy szakadék választja el őket egymástól.
Nem sokkal később, Larry újra találkozva egy gyermekkori ismerősével, sürgető, hatalmast kényszert érez, hogy megmentse a feslett nőnek a lelkét, a tervezett esküvő azonban meghiúsul.
A könyv vége felé Larry és Maugham beszélgetéssel átvirrasztott éjszakájának beszámolója tudósít Larry spirituális útkereséséről. Mesél németországi tartózkodásáról, ahol nem csak tanyán dolgozott, hanem megfordult egy elzászi kolostorban is, de Istennel kapcsolatos kérdéseire nem talál megnyugtató válaszokat. Rövid ideig együtt élt egy lánnyal Spanyolországban, aztán Indiában kötött ki. Több szent embert felkeresett, míg el nem jutott Shri Ganesha-hoz, aki ashramjába fogadja. Itt meditál, olvas, mesterével beszélget. Egy hajnalon egyedül tartózkodik a hegyekben a napfelkeltére várva, amikor rendkívüli, megvilágosodásszerű élményben részesül, megérez valamit a végtelenből. Ekkor azonban ismét egy különös felismerésre jut:
"Ha azokban az elragadtatott pillanatokban valóban eggyé váltam az Abszolútummal, akkor - amennyiben igaz, amit mondtak - semmi sem érhet már, s ha kijutok jelenlegi életem karmájából, többé nem térek vissza. Ez a gondolat elcsüggesztett. Újból és újból élni akartam. Hajlandó voltam elviselni bármilyen fajta életet, tekintet nélkül kínokra, bánatokra. Éreztem, hogy csak egyik élet a másik után elégítheti ki szomjamat, életerőmet, kíváncsiságomat."
Ezután elbúcsúzott mesterétől, visszatért Franciaországba.
A beszélgetés vége felé Maugham érdeklődésére Larry elárulja, hogy újra Amerikába megy, és autó szerelőként, kamionosként, vagy alkalomadtán taxisként is szívesen dolgozik, de a pénz abszolút nem érdekli.
Ekkorra Isabelék újra egyenesbe jönnek anyagilag, mivel Elliott bácsikája meghalt, az örökségből Amerikába visszatérve folytathatják fényűző életüket.
A főbb szereplők tehát a könyv végére újra Amerikába kerülnek, ám Larry teljesen más mentalitással, jobb emberként, aki egyszerűen csak élni szeretne, "csendesen, türelmesen, szánakozón, önzetlenül és önmegtartóztatással". Őt sem magánéleti gondok, sem a gazdasági világválság nem érintette hátrányosan. Volt egy esemény az életében, ami letérítette addigi pályájáról, de megindult a szellemi és lelki fejlődés útján, és ez a fejlődés folyamatos haladású. Isabelék életvitelét, felfogását viszont a gazdasági válság megrengette. Gray, a férj a csőd után rendszeresen elviselhetetlen fejgörcsöktől szenvedett. Ezek a tünetek lelki eredetűek voltak, nem tudta feldolgozni az elszenvedett veszteségeket, a kiszámítható, dolgos hétköznapok nélküli tétlenséget, a pénz hiányát. Náluk a válság lehetett volna az a trauma, ami Larry-nél a háborús epizód volt, de Isabel és Gray is más típusok voltak Larry-hez képest, a válság csak egy kis szünetet jelentett jól kiszámítható életükben, Amerikába visszatérve szinte ott folytatták életüket ahol abbahagyták.
Maugham az utolsó oldalon ezt írja:
"(...) heves meglepetésemre ráébredtem, hogy - bár a legkevésbé sem állt szándékomban - szabályos karrier-regényt írtam. Mert minden személy, akivel foglalkozom, megkapja, amire vágyik: Elliott a társadalmi rangot; Isabel a biztos pozíciót, melyet tekintélyes vagyon támaszt alá egy tevékeny, kulturált közösségben; Gray az állandó és jövedelmező állást, a hivatalt, ahová naponta kilenctől hatig bejárhat; (...) Larry pedig a boldogságot."
Maugham nagy mesélő kedvvel mutatja be a múlt század első felének nagyvilági életét, helyszíneit, a korhangulatot. Meghökkentő szituációkban, fordulatokban nincs hiány ebben a könyvében sem, és helyenként a humorát is megvillantja.
Nekem Hermann Hesse szereplői is beugrottak Larry történetéről, nála is előfordulnak hasonló útkereső karakterek, ráadásul ennek a könyvnek van egy erős spirituális töltete is.
Akárcsak a fentebb említett könyvében, szerzőnk ebben is egyes szám első személyben mesél. A történetben valódi ismerőseit írta meg álneveken. Úgy cirka 20 évnyi eseménysor felidézésére invitálja olvasóit, majd' 400 oldalon keresztül.
A regény különböző karaktereinek részletes bemutatásával az életutak, sorsok közti különbségek igen kontrasztos képet adnak arról, hogy milyen sokféle lelkületű, beállítottságú ember létezik. Amire pedig a leginkább rávilágít: ha valaki a többségi felfogással, szokással ellentétesen, ésszerűtlennek tűnő módon alakítja a saját életét, a maga feje után megy, még nem feltétlenül kell bolondnak tekinteni: talán egy belső sugallat hatására teszi, talán ez az ő útja ebben az életében.
Larry kétségtelenül a könyv legkülönösebb, és legelgondolkoztatóbb figurája. Tizenévesen még iskolába jár és menyasszonya van, amikor jelentkezik az I. világháború csataterére, repülőgép vezetőnek. Pilótatársa halála azonban olyan traumát vált ki belőle, amely fenekestül felforgatja addigi kiszámítható életét. A tragédia arra készteti, hogy szembe nézzen az élet nagy kérdéseivel, és kíváncsisága, tudásvágya egy hosszú, kalandos úton indítja el. Nem tud visszailleszkedni a pénzről, társadalmi rangról szóló környezetébe, ahonnan a háborúba ment. Nem találja otthon a helyét, dolgozni sem hajlandó elmenni, menyasszonya, Isabel unszolására sem. Ő inkább Párizsba utazik, hogy szerény körülmények között élve, ideje nagy részét könyvtárakban töltve ismereteket szerezzen, válaszokat keressen és találjon.
Ez a hirtelen elszakadás hasonlatos Az ördög sarkantyúja-beli Charles Strickland történetéhez, ráadásul mindkettőben közös, hogy nem a köznapi elvárásoknak megfelelően alakították az életüket, hanem valamiféle felsőbb hatalomnak (sorsnak) engedelmeskedve szabtak irányt neki. Még az sem rendíti meg Larry-t, hogy makacssága miatt az eljegyzést felbontja vele Isabel. Sajnálja, de elfogadja a lány döntését. Amikor már ráun a rengeteg olvasásra, hogy gondolatait rendezze tovább áll kétkezi munkásnak, egy bányában dolgozik egy ideig, majd Németországban egy tanyán tölt egy nyarat. A pénz nem érdekli, és mindig csak addig marad egy helyen, amíg kedve tartja. Közben Isabel hozzá megy egy másik fiúhoz, Gray Maturinhoz, aki apja jól menő cégébe betársulva egyre gazdagabbá teszi családját. Két gyermekük születik, szaporodnak a birtokok, nívós társasági életet élnek. Az 1929-es gazdasági válság idején azonban tönkre mennek, Gray apja meghal, a cég csődbe megy, Gray munkanélküli lesz. Franciaországban él Isabel nagybátyja, Elliott Templeton, aki ugyancsak érdekes figura. Fiatal korában került Európába, és műtárgyak adás-vételével alapozta meg anyagi jólétét. Mindig az előkelő társadalmi osztály kegyeit kereste, idővel állandó résztvevője és házigazdája lett a fényűző fogadásoknak. Maugham rajta keresztül ismerte meg Isabelt, annak családját és Larry-t is. Szóval a krach idején Elliott felajánlja Párizsi lakását Isabeléknek, amíg anyagilag helyre nem rázódnak. 10 év múlva tér ismét visszatér Franciaországba Larry. Mivel békésen, harag nélkül váltak el egymástól, és még mindig szeretettel gondolnak a másikra, Isabeléknél újra találkoznak, Larry beszámol távol-keleti és indiai élményeiről. Isabel elképedve tapasztalja, milyen nagy változásokon ment keresztül egykori udvarlója; fölfogásukban, a dolgok szemléletében mostanra szinte egy szakadék választja el őket egymástól.
Nem sokkal később, Larry újra találkozva egy gyermekkori ismerősével, sürgető, hatalmast kényszert érez, hogy megmentse a feslett nőnek a lelkét, a tervezett esküvő azonban meghiúsul.
A könyv vége felé Larry és Maugham beszélgetéssel átvirrasztott éjszakájának beszámolója tudósít Larry spirituális útkereséséről. Mesél németországi tartózkodásáról, ahol nem csak tanyán dolgozott, hanem megfordult egy elzászi kolostorban is, de Istennel kapcsolatos kérdéseire nem talál megnyugtató válaszokat. Rövid ideig együtt élt egy lánnyal Spanyolországban, aztán Indiában kötött ki. Több szent embert felkeresett, míg el nem jutott Shri Ganesha-hoz, aki ashramjába fogadja. Itt meditál, olvas, mesterével beszélget. Egy hajnalon egyedül tartózkodik a hegyekben a napfelkeltére várva, amikor rendkívüli, megvilágosodásszerű élményben részesül, megérez valamit a végtelenből. Ekkor azonban ismét egy különös felismerésre jut:
"Ha azokban az elragadtatott pillanatokban valóban eggyé váltam az Abszolútummal, akkor - amennyiben igaz, amit mondtak - semmi sem érhet már, s ha kijutok jelenlegi életem karmájából, többé nem térek vissza. Ez a gondolat elcsüggesztett. Újból és újból élni akartam. Hajlandó voltam elviselni bármilyen fajta életet, tekintet nélkül kínokra, bánatokra. Éreztem, hogy csak egyik élet a másik után elégítheti ki szomjamat, életerőmet, kíváncsiságomat."
Ezután elbúcsúzott mesterétől, visszatért Franciaországba.
A beszélgetés vége felé Maugham érdeklődésére Larry elárulja, hogy újra Amerikába megy, és autó szerelőként, kamionosként, vagy alkalomadtán taxisként is szívesen dolgozik, de a pénz abszolút nem érdekli.
Ekkorra Isabelék újra egyenesbe jönnek anyagilag, mivel Elliott bácsikája meghalt, az örökségből Amerikába visszatérve folytathatják fényűző életüket.
A főbb szereplők tehát a könyv végére újra Amerikába kerülnek, ám Larry teljesen más mentalitással, jobb emberként, aki egyszerűen csak élni szeretne, "csendesen, türelmesen, szánakozón, önzetlenül és önmegtartóztatással". Őt sem magánéleti gondok, sem a gazdasági világválság nem érintette hátrányosan. Volt egy esemény az életében, ami letérítette addigi pályájáról, de megindult a szellemi és lelki fejlődés útján, és ez a fejlődés folyamatos haladású. Isabelék életvitelét, felfogását viszont a gazdasági válság megrengette. Gray, a férj a csőd után rendszeresen elviselhetetlen fejgörcsöktől szenvedett. Ezek a tünetek lelki eredetűek voltak, nem tudta feldolgozni az elszenvedett veszteségeket, a kiszámítható, dolgos hétköznapok nélküli tétlenséget, a pénz hiányát. Náluk a válság lehetett volna az a trauma, ami Larry-nél a háborús epizód volt, de Isabel és Gray is más típusok voltak Larry-hez képest, a válság csak egy kis szünetet jelentett jól kiszámítható életükben, Amerikába visszatérve szinte ott folytatták életüket ahol abbahagyták.
Maugham az utolsó oldalon ezt írja:
"(...) heves meglepetésemre ráébredtem, hogy - bár a legkevésbé sem állt szándékomban - szabályos karrier-regényt írtam. Mert minden személy, akivel foglalkozom, megkapja, amire vágyik: Elliott a társadalmi rangot; Isabel a biztos pozíciót, melyet tekintélyes vagyon támaszt alá egy tevékeny, kulturált közösségben; Gray az állandó és jövedelmező állást, a hivatalt, ahová naponta kilenctől hatig bejárhat; (...) Larry pedig a boldogságot."
Maugham nagy mesélő kedvvel mutatja be a múlt század első felének nagyvilági életét, helyszíneit, a korhangulatot. Meghökkentő szituációkban, fordulatokban nincs hiány ebben a könyvében sem, és helyenként a humorát is megvillantja.
Nekem Hermann Hesse szereplői is beugrottak Larry történetéről, nála is előfordulnak hasonló útkereső karakterek, ráadásul ennek a könyvnek van egy erős spirituális töltete is.
Értékelés: 4/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése