Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja

A Szovjetunió Sztálin uralkodása idején emberek millióit tartotta munkatáborokban, gulágokban, többnyire koholt vádak alapján elítélteket. A GULag szó a Glavnoje Upravlenyije Lagerej rövidítése, azaz magyarul Lágerek Főigazgatósága. Ez a hatósági szervezet intézte a kényszermunkatáborok, -telepek, börtönök mindenféle ügyeit. A GULag-ot 1934-ben hozták létre a Belügyi Népbiztosság főszerveként, maga a szovjet lágerrendszer már 1918 óta megvolt. Máig sem tudható, hány millióan dolgoztak a táborokban, s azt sem, hányan haltak meg.

Szolzsenyicin a II.világháború idején tüzérként szolgált, többször kitüntették. A katonai elhárítás felfigyelt levelezésére, melyben Sztálint bandavezérként emlegette, s 1945-ben 8 év kényszermunkára ítélték. A sztálini kultusz leleplezése után 1956-ban rehabilitálták. 1959-ben három hét alatt írta meg kisregényét az Ivan Gyenyiszovics egy napját. A mű 1962-ben, a hruscsovi olvadás idején jelent meg, ebben a saját gulagbeli élményei alapján mutatta be a lágerek rabjainak életét.

A kisregény Ivan Gyenyiszovics Suhov fogvatartott egy napját mutatja be a szibériai sztyeppén található kényszermunkatáborban. Van néhány köztörvényes is a táborban, de a többség - ahogy Suhov is - koholt vádak alapján tölti büntetését. A háború idején hadifogságba került katonákat a szovjet vezetés kémeknek tekintette, ezért legtöbb fogva tartott társához hasonlóan Suhov is kénytelen volt 1943-ban az erről szóló papírt aláírnia, máskülönben agyonverték volna.
A cselekmény idején 1951-et írnak, 10 éves fogságából főszereplőnk a 8.évét tölti rabként.
A hajnali ébresztőt jelző kolomp hangjától az esti alvásig tart a nap krónikája. Embertelen körülmények között élő és dolgoztatott emberek világa tárul fel a műben. A sokszor -40 fokos hideg önmagában is próbára teszi az emberek szervezetét, pláne a rosszul szigetelt fa barakkok, melyben alszanak, a hiányos öltözet, amelyben dolgozniuk kell. Az étkezés csak néhány deka kenyérből, leves gyanánt híg léből és alkalmanként zabkásából áll. Egyesek a hozzátartozóiktól néha kapnak csomagot, de a nagyját szét kell osztogatni különböző vezetőknek, borbélynak, csomagosztónak, meg a társaknak is kell belőle juttatni. A többség állandóan éhezik, még a kevés kenyéradagot is be kell osztaniuk. Reggeli után a hajnali dermesztő fagyban a sokszoros ellenőrzés, ruhaátvizsgálást követően a sztyeppén keresztül indulnak az aznapi munkaterületre. Az aktuális napon Suhov brigádja egy épülő hőerőműhöz lett beosztva, ez a falakkal körülvett helyszínnek köszönhetően még viszonylag elfogadható Suhovéknak, szabad ég alatt dolgozni (pl. fagyos földet csákányolni gödörnek) még ennél is rosszabb. A nagy épületben először az ablakokat kell betakarni a fagy ellen. Ehhez jobb híján kátránypapírt használnak, aztán pedig nekiállnak falakat felhúzni. A munka gyors tempót igényel, mert a habarcs pillanatok alatt megfagy. Suhov nagyszerűen érti a dolgát, még kissé tovább is dolgoznak a kelleténél, a táborba való visszainduláshoz szaladni kell, mert a létszámellenőrzésről ha valaki lemarad, szigorított zárkába kerülhet.

"A 104-esben mindenki tudja, hogy a szigorítottban kőfal, cementpadló fogadja, sehol egy ablak, a kályhát is csak annyira fűtik, hogy a falról megolvadt jég tócsákban álljon a padlón - jól tudják, hisz maguk építették. Ha a fogad vacogásától el tudsz aludni, hát alhatsz a csupasz deszkán, kapsz naponta harminc deka kenyeret és a harmadik, a hatodik meg a kilencedik napon egy tányér zupát.
Tíz nap! Aki az itteni szigorítottban tíz napot megszakítás nélkül leül, egész életére búcsút mondhat az egészségének. Tüdőbaj és kórház várja.
De aki tizenöt napot ült ott a szigorítottban, az már rég a földben fekszik."

Vigyázni kell, az embernél nehogy valamilyen tiltott eszközt találjanak, mert az is ezt vonja maga után. A táborba néhány fadarabot, forgácsot is úgy kell becsempészniük, hogy a barakkbeli kályha kicsit több meleget adjon ki magából, ám a kapuőrség gyakran saját részre még ezt is elkobozza. A dohány, akárcsak az étel itt nagy kincs, minden egyes rágyújtást sóvárogva néznek a többiek.
Reggel Suhov még rosszul érezte magát és az orvosi rendelésre is elment, ám nem járt sikerrel és fel kellett vennie a munkát. A napja viszont összességében jól alakul, a nap és a regény végén így összegez Szolzsenyicin Suhovot illetően:

"Suhov békés megelégedéssel hajtja nyugovóra a fejét.
A mai nap sikeresen végződött. Nem ülteték a szigorítottba, nem hajtották ki a brigádot a Közszolgáltatási telep építéséhez, délben feketén szerzett egy külön adag kását, a brigadéros magas százalékot sajtolt ki, vidáman ment a falazás, a pengével nem bukott le a hippisnél, este is jutott neki valami Cezartól, és dohányt is vett. Nem is betegedett meg, legyűrte a bajt.

Eltelt egy felhőtlen, majdnem boldog nap."


Érdekesnek találtam a könyvet, főleg hogy az író saját tapasztalatai alapján mutatta be egy kényszermunkatábor életét.
Döbbenetes körülmények és szituációk találhatók benne, állati sorban tengődő, kizsákmányolt emberek tragédiája egy hazug eszme ideológiájának kiszolgáltatva.

Értékelés: 5/5