Hamvas Béla: Karnevál

Oly kíváncsi voltam Hamvas Béla regényére, hogy mivel a helyi könyvtárban nem volt meg, könyvtárközi rendelés útján jutottam hozzá. Az ezért fizetendő 815 Ft - utólag már így látom - , kidobott pénz volt.
Pedig nagy reményekkel vágtam bele az olvasásába. Talán azért is, mivel nemrég Hessét olvastam és mindkét szerző filozofikus, spirituális művei igen nagy elismertségnek örvendenek. Szóval Hamvastól ez volt az első könyvem, és lehet hogy az én tévedésem, hogy a Pusztai farkashoz valami hasonlót vártam. Sajnos azonban, csalatkoznom kellett.

Nem egyszerű olvasmányok Hamvas művei, ezt már az eddigi kutakodásaim alatt is kiderült és kell egy magasabb szintű jártasság a művészetekben és filozófiában, melyeket ő maga igen magas szinten ismert és művelt. Talán ezért lehet hogy nem boldogultam vele a könyv olvasása során. Számomra túl van bonyolítva a stílusa, a szereplők száma meghaladja a háromszázat, így alig tudtam követni őket a legkülönfélébb szituációkban. Terjengős, sokszor oldalakon keresztül - számomra unalmas módon - feleslegesen beszélteti Hamvas a szereplőket. Tele van abszurd szituációkkal, ám talán az elbeszélés bonyolult formája is közrejátszik, hogy nem tudtam igazán élvezni.

Sok olvasó dicséri a regényt, az ő nézőpontjukból és tudásuk alapján lehet hogy igazuk van. Azt is aláírom, hogy Hamvas igazán nagy tudású író és gondolkodó volt. Nekem azonban nem nyerte el a tetszésemet a regénye, ezért 265 oldal után befejeztem olvasását.

Értékelés: 1.5/5

Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember

Gárdonyitól eddig csak az Egri csillagokat olvastam, mint oly sokan én is általános iskolában.

Nos, ez is történelmi regény, a hunok idejében zajlanak az eseményei, amikor vezérük, Atilla (szándékosan írtam így, mert ellentétben a mai használattal, a könyvben is így szerepel) sorra hódította meg a különböző népeket és birodalmakat. A regény főszereplője egy Zéta nevű rabszolga, az ő elbeszélése alapján ismerjük meg viszontagságos sorsát. Rabszolgaként is művelt fiatalember válik belőle, felszabadítja gazdája, majd egy Konstantinápolyból szalasztott küldöttség tagjaként megismeri a hun embereket, szokásaikat és egy gyönyörű hun leányt is. Emőke olyan nagy hatást gyakorol rá, hogy vissza sem akar térni népéhez, inkább a hunoknál marad, vállalva hogy szabadság helyett ismét rabszolgaként éljen. Zétára viszont egy kis szolgáló leány, Dsidsia vet szemet, aki bár rajong Zétáért, ő minduntalan elutasítja őt. Részt vesz a hunok oldalán a katalaunumi csatában, remélve hogy a csatában szerzett dicsőség elhozza számára a szabadulást és a vagyont, hogy Emőkéhez méltó legyen. Megsebesül, csak több hónap múlva jut vissza ismét a hunokhoz, ahol tudása miatt egyike lesz Atilla ravóinak (írnokot jelent hunul). Emőke iránti szerelme reménytelenné válik, hiszen a leány Atillát csodálja és utána vágyakozik. Amikor Atilla meghal, Emőke tudja csak, Zéta nem, hogy hun szokás szerint a közvetlen szolgáit és írnokait lenyilazzák a temetéskor, ezért a lány bánatában Zéta helyett magára vállalja a halált titokban. Amikor erre rádöbben Zéta, akkor ébred rá igazán, hogy neki Dsidsia volt igazából rendelve és nem Emőke.

Betekintés egy régmúlt történelmi időbe, az őseink, a hunok korába, párhuzamosan futó szerelmi szálakkal. Ezt a sztorit egy nagyszabású filmként is el tudnám képzelni.

Értékelés: 3.5/5

Petőfi Sándor: János vitéz / A helység kalapácsa / Bolond Istók

Általános iskolás koromban kaptam ajándékba ezt a vékony kis könyvecskét. Akkorra a János vitézt - mint kötelező olvasmányt - már olvastam, a másik kettő viszont nem igazán érdekelt. Mostanában azonban annyit szemezgettem a polcon álló könyvvel... gondoltam, egy próbát megér.

A János vitéz a történetet és a formai megvalósítást illetően is kimagaslik a másik kettő közül. Egy példa, hogy mennyire meseszerű a történet (amely megmosolyogtatott):

"Eképpen jutottak át Lengyelországba,
Lengyelek földéről pedig Indiába;
Franciaország és India határos,
De köztük az út nem nagyon mulatságos."

Ezenkívül, vannak a történetben óriások, boszorkányok, óriás szúnyogok, ha mostanában íródott volna, akár fantasy-költeménynek is nevezhetnék. A szerelem, hősiesség sem hiányzik belőle és szép, kerek egész, látszik hogy jól ki van dolgozva.
A Bolond Istók is jó lenne, csak olyan érzésem volt amikor befejeztem, mintha össze lenne csapva, többet is ki lehetett volna hozni belőle.
A helység kalapácsa tetszett a legkevésbé, szerintem kihagyható. Az biztos, hogy nem elsősorban emiatt fogunk Petőfire emlékezni. A János vitéz miatt azonban mindenképp!

Értékelés: 4/5

Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások 1-3

Tulajdonképpen A Teljesség felé című írását keresve kaptam meg a könyvtárban ezt a három kötetes művet, amely az író 1975-ig keletkezett verseinek, prózáinak a gyűjteménye.

A Teljesség felé nagyon tetszett a lélekemelő spirituális gondolataival, a keleti filozófiával rokon költői megoldásokkal. Mesterének, Hamvas Bélának mond köszönetet Weöres az előszóban, hogy megírhatta e művét: "...ő teremtett bennem harmóniát." Hamvas művei és Márai Füveskönyve mellett ajánlható minden napra egy-egy szép gondolat elolvasására.
Az antológia minden egyes versét és prózáját nem volt alkalmam szemrevételeznem, ezért csak szemezgettem köztük.
Örömmel olvastam újra gyermekkorom egy-egy versét: A tündér (Bóbita), Szán megy el az ablakod alatt (Száncsengő). Megzenésített versekre is leltem: Ballada három falevélről, Tájkép. Csodás dallamos, ritmikus versei vannak.
Elkezdtem a Bolond Istók című prózáját is olvasni, de aztán a felénél beletört a bicskám. Nekem túlságosan szürreális mese volt, egy idő után éreztem, hogy ez nem nekem íródott.

Összességében azt mondhatom, hogy bár nem Weöres Sándor a kedvenc költőm, sok olyan gyöngyszemet találtam a művei közt, ami miatt érdemes olvasgatni.

Értékelés: 3.5/5

John Updike: Nyúlszív

A Nyúl-regények negyedik kötete.

Újabb 10 év elteltével 1989-ben Harry, és felesége Janice a floridai Deleonban töltik az év egyik felét. Immár két unokájuk van: Judy és Roy. A Toyota-kereskedést fiuk, Nelson irányítja, aki családjával látogatást tesz szülei floridai lakhelyén. A történetben fokozatosan fény derül a fiú kokainproblémájára, amely olyan súlyos, hogy kapcsolata családja minden tagjával megromlik, költséges szenvedélyét az autóeladások manipulálásával, csalással, lopással tudja csak fedezni, aminek következtében a Toyota kiszáll a teleppel való együttműködésből, és tetemes adóssággal terheli meg a szüleit.
Harryt Floridában unokájával, Judy-val közös vitorlázáskor szívinfarktus éri. Ezután átesik egy szívkatéterezésen, de további szívműtétre is szüksége lenne az orvosok szerint. (Harry Ruth-tól született lánya egy epizód erejéig ebben a könyvben is feltűnik, a katéterezés után a kórházban ápolónőként kerül kapcsolatba Nyúllal.) Tavasztól ismét Brewerben élnek Nyúlék. A sztoriból kiderül, hogy az előző könyvbeli karibi-kaland óta is fenntartotta szexuális kapcsolatát Thelmával, aki ekkora már szintén súlyos beteg és hamarosan meghal.
Egy váratlan szituációban, amikor Nelson épp egy rehabilitáción gyógyíttatja függőségét, egyszeri alkalommal Harry lefekszik a menyével, Pru-val. Hónapokkal később, amikor Pru már nem bírja tovább elhallgatni, megosztja titkát férjével és anyósával. Amikor Janice telefonon közli Harry-vel, hogy ezt megbocsájthatatlannak tartja, Harry összepakol, és még egyszer utoljára felhúzza a nyúlcipőt és meg sem áll Floridáig. Itt pár hetet egyedül tölt, néha felhívja a családját (fordítva hiába várja, nem igazán keresik). Többnyire sétával, tévézéssel tölti az idejét. Szívesen sétál el egy feketék és latinok lakta negyed felé, ahol a kosárlabda pályán játszó fiatalok visszaidézik fiatalságát. Előbb csak egy padról figyeli őket, majd be is száll a játékba. Egy ilyen alkalommal éri egy újabb, nagyon súlyos infarktus. Bár a könyv végén még életben van Nyúl, megtudjuk a szomorú tényt, hogy esélye már nem marad a felépülésre.

A negyedik könyv Nyúl betegsége miatt számomra szomorú volt (de az írót dicséret illeti, mert egyúttal életszerű is), édesapám is szívbetegségben szenvedett, nagyon átéreztem Harry testi és lelki problémáit.
A Nyúl-sorozatból még a Nyúlfark maradt utolsónak, amit még nem olvastam, ha sikerül megszereznem, arra is kíváncsi leszek. (Ebben Harry halála után tíz évvel Ruth-tól született lánya a főszereplő.)

Értékelés: 4.5/5

Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

Újságokban, televízióban többször hallottam utálásokat a könyvre, így várólistámra felkerülve eljött az idő, hogy elolvassam. Egy meglepően vékony, mindössze 130 oldalas könyvet kaptam a könyvtárban kézhez.
A benne szereplő fogalmak, tudományos kifejezések egy része ismeretlen volt számomra, ez egy kicsit csökkentette nálam az "élvezeti értékét" a műnek, a tartalom azonban igen elgondolkoztató.

Nyolc súlyos problémával szembesíti Lorenz az olvasót, amelyek az emberiséget pusztulással fenyegetik:
1. A Föld túlnépesedése
2. Az élettér elpusztítása
3. Az emberiség önmagával való versenyfutása
4. Az érzelmek fagyhalála
5. Genetikai hanyatlás
6. A tradíciók lerombolása
7. A dogmák ereje
8. Az atomfegyverek

A könyv olvasása közben több, körülöttünk zajló folyamatra, történésre ráismertem. A mai korunkban jóval többre, mintha csak 35 évvel ezelőtt, a könyv első megjelenésekor olvastam volna. Sajnos egyre inkább igazolja az élet a szerzőt. (Egyébként Lorenz az atomfegyvereket tartja a leginkább megoldható problémának, a többi hét szerinte kevésbé elkerülhető.)
Van egy olyan rossz érzésem, hogy az emberiség addig semmiből sem tanul és semmit sem fog tenni a létét veszélyeztető problémák ellen, amíg el nem ér a falig, amíg nincs tovább, valami végzetes katasztrófa ki nem kényszeríti azt. Csak nehogy túl késő legyen...

Értékelés: 3.5/5

John Updike: Nyúlháj

John Updike harmadik "Nyúl-regénye".

Újabb tíz év telt el az előző óta, az időpont: 1979-80 fordulója. Az amerikaiak mindennapjaira rányomja bélyegét az olajválság hatása, romlik a dollár, terjednek a kis fogyasztású autók. Mindez meghatározza főhősünk, Harry Angstrom életét is, aki ebben az időben átvette elhunyt apósa helyét, a családi Toyota-márkakereskedést vezeti, és 46 évesen a révbe ért, vagyonos amerikai középosztálybeliek kényelmes életét éli. Feleségével, Janice-el ekkorra már meglepően kiegyensúlyozott a viszonya, a regényciklus előző könyveiben megismert különélések és feszültségek után szeretetteljes kapcsolatban élnek. Persze ezúttal is akadnak különböző problémák. A fiukról, Nelsonról a könyv elején mint egyetemistáról hallunk, aztán egyszer csak váratlanul hazaköltözik, bejelentve hogy nem folytatja az egyetemet és az autókereskedésben akar dolgozni. Innentől kezdve állandósulnak a nézeteltérések Nyúl és a fia között. A régi kolléga (és egykori rivális), Stavros kényszerű elküldésével Nelson beáll az autókereskedésbe dolgozni, azonban nincs hozzá sem gyakorlata, sem tehetsége, hibát hibára halmoz. Kiderül, hogy az egyetemi időszak alatt megismert barátnője, Pru (Teresa) terhes tőle, ő is hozzájuk költözik, majd megtartják az esküvőt. Harry az autókereskedésben találkozik egy 19 éves fiatal lánnyal, akivel szemben az a gyanúja ébred, hogy az addig még sohasem látott lánya lehet az, aki a Nyúlcipőben megismert Ruth-tól született. A dolog nem hagyja nyugodni, többször is elmegy a tanya közelébe, ahol Ruth jelenleg él, de nem mer közelebb merészkedni. Közben Nyúl néha a súlyfeleslege miatt fut, golfklubba jár, a felesége teniszezik, és társasági életet élnek, összejárnak a barátaikkal. Természetesen még mindig sokat fantáziál Harry a szexről, egy-két titkot a társaság többi tagjáról is megtud. Két másik párral együtt részt vesznek egy karibi pihenésen, ahol egy pikáns szexkalandban veszik ki részüket, párcserére kerül sor. A nyaralást azonban kényszerűen megszakítja az otthonról érkező hír, miszerint Nelson váratlanul eltűnt otthonról, mindenféle üzenet nélkül, miközben gyermeke hamarosan megszületik. A könyv végére elmegy ismét Ruth-hoz, ezúttal beszél is vele és felajánlja segítségét, a lánya anyagi támogatásához, aki nem ismeri el egyértelműen, hogy Nyúlé volna a gyerek, a késői segítséget elhárítja. Harry és Janice újjonan vett házukba költöznek, megkapják Nelson levelét, melyben tudatja hogy folytatja az egyetemet. Nelson viselkedése, a különböző szituációkra adott reakciói kísértetiesen hasonlítanak a fiatalkori Nyúlra. A könyv, amint az új házukban az immár nagypapa, az ölébe helyezett kisunokájában gyönyörködik, így végződik: "A szerencse túsza, a szíve vágya, lányunoka. Az övé. Újabb szög a koporsójában. Ami szintén az övé." Bár újabb tíz év múlva írja meg Updike Harry történetének utolsó darabját, ez a befejezés már egyfajta utalásként is felfogható a következő könyvre.

A sorozat harmadik részére még jobban tetszett Updike története, aki eddig eljutott, az szerintem a Nyúlszívet sem fogja kihagyni.

Értékelés: 4/5

Hermann Hesse: A pusztai farkas

Elöljáróban annyit, hogy nem egyszerű olvasmány az itt vázolt könyv, hihetetlen képi világgal, filozófiával, bölcselettel. Örülök, hogy találkoztam vele. Bevallom, tükröt mutatott nekem is, és nyugodtan nevezhetem beavató könyvnek.

Ha valaki igazán olvasott, művelt, annak általában vannak bizonyos ideái, elérendő eszméi, amiket szembe állít a földi létezésből fakadó hibákkal, igazságtalanságokkal. Ezek közt az eszmék és a valóság között azonban szinte elérhetetlennek tűnő, áthidalhatatlan távolságok vannak. A könyv főszereplője, Harry Haller egy 50 éves humortalan, abszulútumra törekvő, szenvedő entellektüell, akit rettenetesen frusztrál ez az ellentét. Feszültségét alkohollal csillapítja, irtózik minden kispolgári dologtól, ami nem magasztos, ugyanakkor saját magát is mélyen megveti, mert teljesen nem fordulhat el ezen dolgoktól neveltetése és az élet szükségszerű dolgai miatt. A fentiek miatt két ellentétes részre osztja lelkét: a civilizált, művelt, szelíd tudós és mellette a mélyből fel-feltörő vad, kaotikus fenevad. Már majdnem eljut az öngyilkosságig, ám ekkor Hallert szenvedéseinek ördögi körforgásából lélekvezetői: Hermina, a kéjhölgy és Pablo, a zenész mozdítja ki. Segítségükkel alámerül lelke káoszába, felszabadítja, kiéli és újrarendezi az életében elfojtott vágyakat. Felhagy öngyilkossági terveivel és készen áll a továbblépésre a halhatatlanok felé.

Amiben ez a nagyszerű könyv engem mindenképpen megerősített:
Itt a Földön, mi, emberek, magunkban és körülöttünk, mindenütt az ellentétek harcát éljük meg és tapasztaljuk. Talán nem véletlen, hogy azért vagyunk mindannyian itt, a különböző hatásoknak kitéve, hogy azok addig csiszoljanak bennünket, míg lelkünk fényessé nem válik, míg tapasztalatok útján meg nem érik egy magasabb fokozatra. Természetesen rengeteg szenvedés, fájdalom és megpróbáltatás kíséri itteni utunkat. Ahhoz hogy mindezt el tudjuk viselni, megfelelő önismerettel, humorral ajánlott élni az életünket, beavatottként vagy hívőként pedig hatalmas erő az a tudat, hogy létezik egy magasabb szféra, melyben az ellentétek egységgé oldódnak fel.

Értékelés: 5/5

John Updike: Nyúlketrec

A "Nyúl-regényciklus" második kötete.

A történet 10 év elteltével a 60-as évek végén folytatódik. Amerika a viszonylag nyugodt, unalmas 50-es évekhez képest felbolydul és lázad a vietnámi háború és a faji ellentétek miatt, kiéleződnek a nemzedékek közti ellentétek, "kitör" a szexuális forradalom. Mindezek a körülmények Harry-t és környezetét is erősen foglalkoztatják és befolyásolják. Nyúl, immár 30-on túl határozottan konzervatívnak tartja magát és támogatja a vietnámi háborúban hazája szerepvállalását. Ami a magánéletét illeti: életkorából, alkatából adódóan, - meg talán a 10 évvel korábbi tragédia miatt is - kiszámítható, biztonságos életre törekszik, ami kívülről nézve unalmasnak mondható. Így van ezzel a felesége is, és sok 30 feletti nőhöz hasonlóan - túl a szülésen, a fiatalkor görcsein, és persze a csecsemője elvesztése miatt érzett fájdalmán - szabadságra, kalandra vágyik, amire csak ráerősít az akkori kor szabadossága, szexuális felszabadulása. Az első regényben még Harry menekült el a feleségétől, itt már a felesége pattan meg tőle. Nyúl ekkor az apjával egy nyomdában dolgozik (amíg a könyv vége felé rajta kívül álló okok miatt el nem bocsájtják), az anyja súlyos betegségben szenved, a fia éppen kamaszkorban van. A felesége elköltözése után munkatársa összeismerteti pár feketével, akikkel szemben először fentartásai vannak, ennek ellenére, meg talán jó szivének köszönhetően (és a családi problémák miatt talán minden-mindegy alapon is) előbb egy gazdag szülőktől elszökött fehér lányt (aki lehet akár a fiatal nemzedék lázadásának szimbóluma), majd egy kőrözött fekete férfit (a faji előítéletek szimbóluma) is befogad fiával együtt lakott házába. Innentől szinte egy kis kommunaként élnek. Felolvasást tartanak a rabszolgaságról, megvitatják a néger-kérdést, a vietnámi háborút, a három felnőtt alkalmanként füvet szív, szexel. Harry több-kevesebb sikerel próbálja a fiát megóvni a rázósabb dolgoktól, de leginkább a sodródás jellemző Nyúlra. Aztán akárcsak az első könyvben, ebben is történik egy tragédia, s talán ez is, meg részben Nyúl hazalátogató huga is hozzájárul ahhoz, hogy a végén fájdalmas sebektől érzékenyen ugyan, de újra összejöjjön Nyúl és felesége.
Mindaz a feszültség, útkeresés és káosz ami az idő tájt Amerikában jelen volt Harry környezetében kicsiben lejátszódik, egy bizonyos idő után forrpontra jut, a drámai események és a kapott sebek kijózanítólag hatnak a szereplőkre.
A sztori mellett Updike költői képei, leírásai - akárcsak a Nyúlcipőben - külön ízt adnak a könyvnek.

Értékelés: 4/5

Frederick Forsyth: A Sakál napja

Az Odessa ügyirat után nem is volt kétséges, hogy a másik Forsyth-klasszikust, a Sakál napját is elolvasom. Annál is inkább, mivel már több mint 30 éve a családi könyvtár része, így még csak kutatnom sem kellett utána könyvtárban vagy antikváriumban. De 30 év ide vagy oda, eddig még mindig kimaradt az olvasnivalók közül. (Van még pár ilyen könyv itthon.)

Ami a regényt illeti, ez Forsyth első sikerkönyve, ebben is a fikció keveredik a valósággal, nekem ettől is érdekes, akárcsak az Odessa ügyirat. Tény, hogy a 60-as évek Franciaországában magas rangú katonai vezetők egy csoportja az OAS nevű szervezetben de Gaulle elnök ellen szervezkedtek, mivel az elnök intézkedései és politikája (pl. Algéria függetlenné válása Franciaországtól) számukra ebben az időszakban már elfogadhatatlan volt, és még a merényletektől sem riadtak vissza, amelyek azonban rendre meghiúsultak. Egy ilyen fiktív merényletkísérletet vázol fel Forsyth a könyvében. Bérgyilkosának az akkor már hírhedt Sakál nevet adja, a névvel azonban ki is merül a valósággal való egyezés, a "valódi" Sakál ugyanis sohasem kísérelt meg merényletet de Gaulle ellen, valamint származása és személyleírása is eltér a regénybeliétől. Ami igazán érdekessé teszi a regényt, az a két fő vonalon futó cselekmény. Az egyik szálon a Sakál profizmusának a bemutatása azon az úton, ami a merénylet előkészületeitől egészen a kivitelezéséig tart. Külső megjelenését kaméleon módjára váltogatja, útját hullák szegélyezik. A másik szálon egy "hétköznapi" főfelügyelő fut versenyt Sakállal és az idővel, akit a francia államgépezet nagykutyái bíznak meg a nyomozás irányításával és a bérgyilkos ártalmatlanításával. A Sakál azonban egy lépéssel mindig előtte jár, számtalanszor kicsúszik a markából, egészen az utolsó pillanatig, amikor szemtől szembe kerülnek egymással.
Számomra a könyv második felétől volt igazán fordulatos a regény, amikor Sakál a tettek mezejére lép, és kezdetét veszi az üldözése.

Politikai krimi a jobbik fajtából.

Értékelés: 4/5