2009. május 19., kedd

Franz Kafka: A per

Idézet a fülszövegből:
""Valaki megrágalmazhatta" - így kezdődik a regény, s Josef K., a vádlott, ártatlansága tudatában büszke vádbeszédet mond a vizsgálóbíró előtt. A per azonban - melynek során soha senki ki nem mondja, hogy mi Josef K., bűne, hogy miért kell végül meghalnia - kizökkenti polgári hétköznapjainak megszokott kerékvágásából, segítségért kapkod, védelmet keres. Segítségre azonban sehol sem lel, sőt helyét is hasztalan keresi már a világban..."

Egy újabb híres könyv, amit szerettem volna elolvasni. Már a gimiben is ajánlott volt, de ennek is most jött el az ideje.

Azt szeretem, ha egy könyv nem csak a mondanivalójával, gondolatébresztéssel hódít meg, hanem ezeket emészthető, érdekes stílusba "csomagolva" kapom meg az írótól. Akkor akár egyhuzamban végigolvasok egy ilyen komponensű művet és nem kalandoznak el közben a gondolataim, meg nem azon jár az eszem hogy mikor lesz már vége, hanem hogy még sokáig tartson.
Ezzel a könyvvel, sajnos nem így jártam. Persze, félig működik, azaz a mondanivaló, a sugallat megvan, csakhát számomra kevésbé emészthető formában. Nekem nem elég olvasmányos, sokszor nem értettem hogy mi miért történik benne, milyen összefüggések vannak az egyes szereplők között. Tudom, töredékes a mű, mert Kafka nem fejezte be, sőt úgy rendelkezett, hogy halála után semmisítsék meg, de egy barátja megmentette és kiadásra alkalmas állapotba szerkesztette. Mégis, ennek ellenére azt mondom, nekem csalódás volt a könyv, max. elmondhatom: ez is megvolt.

Értékelés: 2/5

2009. május 17., vasárnap

Robert Merle: Két nap az élet

A II.világháború idején a német csapatok előrenyomulása miatt, 1940. júniusában a franciaországi Dunkerque-nél a tengerparton francia és angol katonák tízezrei várják a behajózást.
Itt játszódik a regény, mely két nap krónikája, de nem akármilyen két napé, legalábbis a főhős, Mailler számára. Többször is megmenekül a halál torkából, embereket ment meg és embereket öl, végül ő maga sem kerülheti el a végzetét. A háború borzalmai és értelmetlensége döbbenetesen rajzolódik ki a könyvből, ráadásul még hitelesebbé teszi a regényt, hogy az író maga is résztvevője volt a nagy világégésnek katonaként.

Számomra izgalmas és fordulatos volt, szinte benne voltam a szituációkban.

Értékelés: 4/5

2009. május 15., péntek

J.D. Salinger: Zabhegyező

Erről a könyvről - ha jól emlékszem - középiskolai irodalom tanárnőmtől hallottam először, mint olvasásra igen ajánlott könyv. Akkor - mint sok más értékes könyv - kimaradt olvasmányaim közül. Aztán legutóbb akkor keltette fel ismét az érdeklődésemet, amikor a John Lennon-gyilkosságról olvastam és megtudtam, hogy Mark Chapman a merénylet előtt ezt a könyvet olvasgatta és még a gyilkosság után is a Zabhegyezőt szorongatta a kezében.

A könyv sztorija annyi, hogy a főhős tizenévest sokadszorra kicsapják az éppen aktuális középiskolájából, lelép a suliból és mielőtt hazamenne a szüleihez, egy-két napot tölt New Yorkban lófrálással, ivással, néhány ismerőssel üti el az időt. Közben belelátunk a kamaszos lelkivilágába: szinte mindent utál és kritizál a körülötte lévő világból, embereket, szituációkat és persze ábrándokat kerget. Szerintem a megírása idején lehetett igazán érdekes (950-es évek) a sztori meg a nyelvezete miatt (bár ez utóbbi még most is élvezetessé teszi).
Chapman pedig - amellett, hogy komor zűr volt az elméjével - valószínűleg azért rokonszenvezett a sztorival, mert ő sem találta a helyét. A Zabhegyezőt pedig akaratlanul is még híresebbé tette.(Akit még jobban érdekel a Chapman-sztori, annak ajánlom figyelmébe a The Killing of John Lennon című filmet.)

Értékelés: 3/5


Jókai Anna: Ne féljetek

Alkalmanként mindenkit foglalkoztat az elmúlás gondolata. Amíg fiatalabbak vagyunk, jobbára csak ismerősünk, közeli családtagunk elvesztésekor. Azonban ahogy öregszünk, éveink egyre magasabb száma, testünk, egészségünk romló állapota egyre inkább eszünkbe juttatja ezt a mindenkire egyformán váró, elkerülhetetlen eseményt.

Jókai Anna könyvében, négy főszereplőjének nagyjából utolsó húsz évét osztja meg az olvasóval, egyszerre bemutatva a pillanatnyi történéseket és a helyzetekre reagáló, a szereplők fejében megszülető kimondott és kimondatlan gondolatokat. Ugyanakkor - kontrasztként - az éppen aktuális jelenben visszaidéződnek alkalmanként a fiatalabb évek egy-egy pillanatai, eseményei. Igen megrendítően, hitelesen ábrázoltak az idős korral járó testi-lelki kínok és azok megélése, vagy a fel-fel bukkanó halál-gondolatok, illetve a környezet részéről ezekre adott válasz reakciók. Mindezekhez sok-sok szép vigasztaló és útmutató bibliai idézet párosul (a könyv címe is innen).

Úgy gondolom, kell egy bizonyos életkor elérése, élettapasztalat, ahhoz hogy befogadóvá váljunk a könyvre, annak értékeire, ezért elsősorban nem a fiatalabb korosztálynak, hanem a harminc felettieknek ajánlott.

Értékelés: 4/5

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Az utóbbi másfél évben előbb Müller Péter, majd Eckhart Tolle írásait olvastam spirituális témakörben. Eközben bukkant fel látókörömben Szepes Mária regénye egyes fórumokon, mint a témába illő, izgalmas és tartalmas regény. Egy ideje mint e-book a gépemen csücsült, de inkább eredeti könyvben szerettem volna elolvasni. A könyvtárból egy 1984-es példányt sikerült kikölcsönöznöm, melynek érdekessége, hogy ebben az évben engedélyezték először kiadni (az 1940-es évek elején íródott, a szocialista rendszer pedig sokáig nem szívlelte) és ahogy a borítón is látszik, műfajilag sci-fi besorolást kapott abban az időben.

A történet középpontjában tulajdonképpen az alkímia áll, a főhős többszöri leszületését és életeit követhetjük, ezzel együtt pedig a lelki fejlődését a rárakódó tapasztalatok által, a karma törvényei szerint. Maga a történet érdekes, ahogy a különböző szereplők jellemábrázolása is. A könyv olvasása közben azonban olyan bölcseletekkel, gondolatokkal leszünk gazdagabbak, melyek a téma iránt fogékony olvasókat nem hagyják hidegen.

Értékelés: 4/5

2009. április 25., szombat

Ken Follett: A katedrális

Nos, úgy tíz nappal ezelőtt a végére értem A katedrális című kult könyvnek. Az én példányom 1000 oldalas volt, egy kissé tartottam ettől a hatalmas oldalszámtól (valahogy szeretem gyorsan letudni az olvasmányaimat, hacsak nem egy letehetetlen művel van dolgom, meg a rosszabbakban sok lehet a rizsázás is - gondolom én). Ami engem illet: nem ez életem könyve, mert olvastam már sokkal jobb regényeket ennél, azonban nem is volt benne olyan rész, amit unalmasnak találtam volna a történet szempontjából. kivételt képeznek a rendszeresen előforduló építészeti fogalmak, leírások, amik engem nem igazán érdekeltek, meg nem is értettem mindet pontosan, lévén hogy nem vagyok szakmabeli és az érdeklődési körömbe nem tartozik bele az építészet. De hát ez legyen az én problémám. Maga a sztori a középkorban zajlik, egy katedrális viszontagságos építése áll a középpontban, valamint szerzetesek, egyházi elöljárók, nemesek és az egyszerű köznép harcai, ármánykodásai, cselszövései, megfűszerezve egy kis romantikával, tragédiával. Közel 50 év történéseit követhetjük nyomon az akkori Angliában, sőt részben még azon is túl. Amit még furcsának találtam: az angol környezetben élő egyes szereplőket Ferenc, Tamás, Tomi, Jancsi nevekkel illetni a fordítók részéről, főleg hogy eredeti angol nevek (William, Richard, stb.) is felbukkannak párhuzamosan velük.
Végül is ami számomra lényeges egy könyv esetében, azt elérte A katedrális: végig fenntartotta érdeklődésemet a cselekmény iránt és változatosak voltak a karakterek is.
Egyébként azt olvastam, hogy már készülnek a regény megfilmesítésére, több részes filmsorozat fog készülni belőle.

Értékelés: 3.5/5


2009. március 24., kedd

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

A gyengeelméjű Charlie Gordon zsenivé válásának, majd kezdődő visszahanyatlásának krónikája. A főhős egy kísérletben vesz részt, melyben az intelligenciáját egy operáció útján jóval átlag fölöttivé tudják növelni. Előtte az Algernon nevű egéren próbálták ki az eljárást. Az IQ-ja emelkedésével párhuzamosan azonban akik addig barátai voltak, azok elfordulnak tőle, így bár hihetetlen mennyiségű tudásra tesz szert pár hónap leforgása alatt, egy csomó új lelki problémával is szembe kell néznie Charlie-nak. A családja múltbeli viselkedését is megszeretné érteni, valamint a szerelem és szex nehéz és csodálatos problematikája is feltárul előtte. Az idő előrehaladtával azonban kiderül, hogy az operáció hatása csak ideiglenes, Algernon-on, az egéren a hanyatlás jelei mutatkoznak. Charlie kénytelen szembesülni azzal a ténnyel, hogy rá is ez vár, s az addig is szomorúan szép történet a vége felé csak még szívbemarkolóbbá válik.

Nagyon humánus, szívhez szóló, a másság iránti toleranciát hirdető mű. Mindenkinek szól.

Értékelés: 5/5

Robert Merle: Mesterségem a halál

Három okom is volt rá, hogy ezt a könyvet elolvassam. Először is, kedvelem a történelmi, ezen belül is a II.világháború idején játszódó regényeket, illetve erről az időszakról szóló dokumentum-könyveket. A másik, hogy nemrég tettem egy próbát az addig általam ismeretlen szerzővel, és a Malevil által megkedveltem. Ráadásként a Nagy Könyv első száz könyve között van, így együtt kihagyhatatlan volt számomra.

Az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokának fiktív önéletrajzát ismerhetjük meg gyermekkorától egészen a halálos ítéletének kihirdetéséig. A regény nagyon jól jellemzi a XX.század első felének Németországát, az akkori körülményeket és emberi karaktereket. A legelgondolkoztatóbb számomra a főszereplő szenvtelensége volt, amely a gyerekkori családi indíttatástól egészen a bitófáig változatlan maradt.

Jó könyv, Merle még olvasatlan regényei pedig továbbra is a várólistámon vannak!

Értékelés: 4.5/5

Márai Sándor: Füves könyv

"Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet alapigazságait illetően."

202 gondolat, bölcselet, epigramma az életről, tapasztalásról.
Olyan, megdöbbentően pontos meghatározását adja bizonyos embertípusoknak és azok jellemzőinek, melyekre ráismertem a környezetemből is, szinte szóról-szóra.
Márai 1943-ban írt könyve a mai, és azt hiszem a jövő emberének is útmutatóul szolgál, kapaszkodót és hitet ad az egyetemes létezésben.
Újra és újra érdemes elővenni és egy-egy szakaszt elolvasni. Örülök hogy felfedeztem.

Értékelés: 5/5


2009. március 1., vasárnap

Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Ezt a könyvet direkt a bp-i vonat útra szántam elolvasni. Mivel csak 150 oldalas volt a könyvtári példányom, erre a célra igen megfelelt.

A történet megtörtént eseményeken alapul, ettől még inkább érdekesnek találtam. Egy amerikai származású, ámde Németországban felnőtt író sorsáról szól, aki a II.világháború alatt a náci propagandagépezetet szolgálta, rádiós műsoraival. E műsorokkal ugyanakkor az amerikaiakat is segítette bizonyos információk megszerzésében, hiszen beszervezett ügynökük volt. A háború után menekülni kénytelen Németországból és elkezdődik a kálváriája bujkálással, újabb kémek felbukkanásával, majd feladja magát az őt kereső izraelieknek. A történet maga is izgalmas, de méginkább tetszett, ami mögötte van, hogy az emberi butaság és őrület népcsoportoktól, vallásoktól, eszméktől független, egy tőről fakad.

Értékelés: 5/5