2009. október 24., szombat

Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából

Hajnóczy Péter a múlt század hatvanas éveitől kezdett novellákat, kisregényeket írni. Sokáig nem jelentek meg nyomtatásban művei, munka mellett írt, alkalmi munkákból élt, volt ládázó, kabinos, szentképügynök, modell, kazánfűtő, kőművessegéd, betűszedőinas, szénlehordó. Csak a hetvenes évek közepétől ismerhette meg a szélesebb olvasóközönség, ezután írásaiból élt. Fiatal korától kezdve alkoholista volt, az ital nála szoros kapcsolatban állt az írással.

Kisregényének egyes szám harmadik személyben elmesélt történetében önmaga a szenvedő hős, saját démonaival, látomásaival, s főként az alkohollal küzd, s mindez az alkotásért, az írásért történik. A jelen és a múlt két idősíkja váltakozik a könyvben. Egyrészt egy újabb ivászat írással való összekötésének jelen idejű elbeszélése, másrészt tudósítás a magányos, fiatalkori énjéről, amikor megismerkedett egy lánnyal a strandon. A jelenben és a múltban is olyan elvárásoknak kellett volna megfelelnie, amelyek belső feszültséget okoztak benne. Arra keresi könyvében a választ, hogy hogyan tud önmagához és elveihez is hű maradni. A jelen idősíkján a részegség kiváltotta rémképekről, vad víziókról való leírások érzékletesen bemutatják az alkoholizmus egyik jellemző tünetét. Kendőzetlenül, ironikusan ír az alkoholistákra (és egyéb szenvedélybetegekre) oly jellemző önáltatásokról, önbecsapásokról is:

"Már háromnegyedig kiitta a bort az üvegből. Á.-t várta minden sejtjével, ugyanakkor az is megfordult a fejében, hogy jó lenne meginni még egy üveg bort, természetesen ásványi anyagokat bőségesen tartalmazó, gyógyító hatású szikvízzel, amelyhez képest a bor csak amolyan kísérő és tulajdonképpen a szervezetre ártalmatlan folyadék... Mert: nem holmi kotyvalékról vagy lőréről van szó, de igenis nemes borról, és az mértékkel fogyasztva mindenképp áldásos hatással van arra, aki fogyasztja."

A testi és lelki tünetek őszinte bemutatása, feltárása, a függőségből fakadó kényszeres cselekvések autentikus leírása egyszerre válthat ki szánalmat és elborzadást az olvasóból.

Szinte ars poeticáját fogalmazza meg a könyv vége felé:

"Titkon, úgy remélte, ő nem hal meg alkoholmérgezésben, nem őrül meg, és nem lesz öngyilkos, talán ő az, aki a sors által kiszemeltetett, akinek az a küldetése, hogy éljen és írjon, és kizárólagos tulajdona: rémképei, látomásai előtt tanú legyen, hogy hűvös, kissé kopár, száraz hangon - megtartva tárgyától a három lépés távolságot - elbeszélje, leírja őket munkáiban."

A könyv 1979-es megjelenése után két évvel, 39 évesen meghalt. Halála az éppen kibontakozóban lévő írói pályájának is véget vetett.

Élethelyzete egyedi látásmódot, őszinte önvallomásokat generált Hajnóczyban könyvéhez, ettől találtam különlegesnek és érdekesnek.

Értékelés: 3.5/5

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez a könyv 3,5?A véleményformáló még nem érett meg ehhez a műhöz.Nálam 5/5.