George Orwell: Állatfarm

Egy angol farm a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, hogy szabadon, sorsukat saját kezükbe véve éljék boldognak remélt új életüket. Orwell 1944-ben készült el a művel, melynek története egyértelműen a szovjet rendszer jellegzetességeinek jegyeit viseli magán. Elképesztő hasonlóságok vannak a cselekmény és a valóságban történtek között. A forradalom előtti elnyomók elleni agitációtól kezdve az új hatalom megszilárdulásán át a személyi kultusz kialakulásáig minden jellegzetességére ráismerni a szovjet kommunizmusnak.

Az öreg kandisznó, Őrnagy forradalmi álma miután megvalósul, mindenki lelkes és boldog a rájuk szakadt nagy szabadságtól, aztán szép lassan kiderül, hogy mégsem minden fenékig tejföl. A történetben az első elégedetlenség akkor keletkezik, amikor a tej és az alma a disznók kiváltsága lesz, holott az Állatizmus Hétparancsolatának 7. pontja kimondja, hogy minden állat egyenlő. Mindezt a vezetők egészségének megőrzésével magyarázzák, máskülönben visszajönne Jones, a gazda, amit senki sem akarna. Aztán akad egy különc fehér kanca, Molli, akinek nem voltak az emberek olyan rosszak és vissza is szökik hozzájuk. A két vezető disznó, Hógolyó és Napóleon közt kialakulnak nézeteltérések, ami egy Hógolyó által kigondolt szélmalom tervének megvitatásakor
odáig fajul, hogy Napóleon az általa felnevelt kutyák segítségével elkergeti Hógolyót és így magához ragadja a hatalmat. Ezután minden rosszért Hógolyót lehet okolni, és az ő ármánykodását, valamint az ellenséggel való összejátszását is fel lehet hozni érvként. Fokozatosan megváltoznak a forradalom után kialakított demokratikus játékszabályok, mégpedig Napóleon érdekeinek megfelelően, ezzel együtt pedig kialakul a személyi kultusz is.
A jellegzetes karakterek közt található Süvi, a disznó, a néphez kiküldött agitátor és propagandista, akinek feladata megmagyarázni és elfogadtatni a köznépre nézve hátrányos intézkedéseket és lelkesíteni a népet:
"Fegyelem, elvtársak, vasfegyelem! Ez most a jelszavunk. Egyetlen hibás lépés, és ránk tör az ellenség. Mert azt ugye nem akarjátok, elvtársak, hogy Jones visszajöjjön?"
Persze, hogy nem akarták.
Az eszmével elkábított, vakhitű, de önfeláldozó és a közösségért tettre kész egyszerű munkás jelképe Bandi, a ló. Két jelszavát: "Majd még keményebben dolgozom!" és "Napóleonnak mindig igaza van!" megfelelő válasznak érezte minden problémára.
A vezetők figuráiban valódi személyekre asszociáltam, úgymint: Őrnagy (Lenin), Hógolyó (Trockij), Napóleon (Sztálin). A kutyák pedig a mindenkori erőszakszervezet szerepét töltik be.
A szélmalom építése Napóleon felügyelete alatt mégis megkezdődik, azonban egy szélvihar ledönti. A vezetés eldönti az újjáépítést, ami még vastagabb falakat, ezáltal még verejtékesebb munkát igényel a dolgozóktól. Megjelennek az első koncepciós perek. Bejelentik, hogy Hógolyóról kompromittáló dokomentumokat találtak, miszerint lepaktált az emberekkel. Az egykori hős harcostársat árulóvá nyilvánítják, az ügyben érintett, magukat bűnösnek valló állatokat pedig kivégzik a kutyák. Ezek az események váltják ki az első igazán komoly döbbenetet az állatokból. Az állatok még keményebben gürcölnek, a gazdaság mezei munkái mellett a kétszer vastagabb falú szélmalmon, viszont kevesebb élelem jut a köznépnek. Persze a hivatalos magyarázat mindig arról szól, hogy jobb a helyzet mint Jones gazda idején:
"Vasárnap reggelenként Süvi a csülkei közt tartott hosszú papírszalagról felolvasta nekik azokat a számoszlopokat, amelyek bebizonyították, hogy a takarmányféleség-termelés kétszáz, háromszáz vagy ötszáz százalékkal emelkedett, melyiké hogy. Az állatoknak semmi okuk nem volt rá, hogy ne higgyenek neki, annál is kevésbé, mert már nem emlékeztek rá világosan, milyenek is voltak a viszonyok a Forradalom előtt. Mindazonáltal voltak napok, amikor úgy érezték, jobban örülnének kevesebb számnak és több ennivalónak."
A disznók előbb beköltöztek az emberek házába, ami a Forradalom után tabunak lett nyilvánítva. Az erre való rosszalásra a magyarázat: a vezetőknek pihenteknek kell lenniük a fontos döntések meghozatalához. Aztán Napóleon külön lakosztályba költözött, egyedül étkezett és különböző titulusokat kapott (Minden állatok atyja, az Emberiség Réme, a Juhnyáj Védelmezője, stb). Az elkészült malmot Napóleon-malomnak nevezik el. A személyi kultusz virágzott!
Frederick, a szomszéd gazda embereivel megtámadja a farmot, a szélmalmot ledöntik, de véres csata árán ismét megfutamítják őket az állatok.
Aztán a gazdaság idővel egyre gazdagabb lesz (a szélmalom pár év után elkészül), de az állatok mégsem gazdagodnak, kivéve a kutyákat és a disznókat. A disznók nagy ivászatokat, banketteket tartanak. A végére megtanulnak két lábon járni, felveszik az emberi szokásokat, ruhákat kezdenek viselni. A 7.parancsolat helyett csak egyetlen marad:
"Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél."
A könyv legvége az igazi döbbenet, amikor a disznók a Forradalmat kiváltó, embereket tagadó és gyűlölő elveik végképp a porba hullnak az olvasó szeme előtt. A disznók ugyanis Napóleon vezetésével vendégül látják a szomszédos gazdák küldöttségét, hogy megmutassák nekik elért eredményeiket. Az emberek csodálatukat fejezték ki, majd este a házban kedélyesen italoztak, beszélgettek egymással. "Mr.Pilkington újra gratulált a disznóknak az alacsony fejadagokért, a hosszú munkaidőért, és azért, hogy a kényeztetés semmi jelével nem találkozott az Állatfarmon." Napóleon itt bejelenti, hogy megszűnik az "elvtárs"-ozás, Állatfarm helyett pedig újra Major-nak hívják a tanyát. Kártyaparti közben veszekedés, ordítozás folyt a felek közt, mindezt ámulva szemlélte az ablakon keresztül beleső többi állat:
"Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó."

Döbbenetes, hogy Orwell már 1944-ben ilyen jól látta a szovjet diktatúra jellegzetességeit, bűneit, veszélyeit, amelyekkel hazánk pár év múlva szinte szóról szóra szembesült. Ugyanakkor nem egyedi a jelenség, más típusú diktatúráknak is hasonló a működési elvük. Nagyszerűen rajzolja meg azokat a fokozatokat, ahogyan változik az eszményinek képzelt rendszer, a vezetők és vezetettek motivációja és gondolkozásmódja is a helyén van.
Azt hiszem Orwell páratlan, és a jövő generációinak is szóló és őket is figyelmeztető fontos könyvet alkotott épp abban a pillanatban, amikor a Szovjetunió már az európai terjeszkedéshez készülődött.

(u.i.: Orwell 1984 című regényét kétszer is elkezdtem olvasni, de valahogy egyik alkalommal sem nyerte el a tetszésem. Ezek után a későbbiekben talán még kapni fog tőlem egy harmadik esélyt is.)

Értékelés: 4.5/5