Albert Camus: Közöny - A bukás

A Közönyben egy totálisan szenvtelen, sodródó ember története tárul elénk. Sok helyen szokták idézni a főszereplő jellegzetességeként az első két mondatot: "Ma halt meg anyám. Vagy talán tegnap, nem is tudom pontosan." A mű elején a saját anyja temetését szinte kötelező nyűgként éli meg, és a továbbiakban megindul azoknak az eseményeknek a láncolata, amely gyilkosságban végződik, majd a végén közönnyel várja a rá kiszabott halálos ítélet végrehajtását is. Semmilyen módon nem akart felelősséget vállalni az életéért és cselekedeteiért, ez pedig másra és önmagára nézve is végzetes következménnyel járt. Olvasása után a Bűn és bűnhődés jutott róla eszembe. Ez Camus egyik legismertebb alkotása, rám viszont nem volt olyan hatással, mint e könyv másik darabja.

A bukás számomra többet nyújtott a Közönynél. A regény főhőse egy nagy sikerű párizsi ügyvéd, aki egy villámcsapásszerű élmény hatására hirtelen rádöbben önmaga és környezete végletesen hazug voltára. A regény öntépő vallomás, amelyet vezeklő bíróként mond el a hős, aki vádbeszéde után nemcsak önmaga, hanem az egyetemes emberi gyengeség felett is pálcát tör. Hihetetlen gazdag leírást kapunk az emberi természetről, a tetteink mozgatórugóiról. Camus számtalan nagyszerű gondolatot ad főhősünk szájába. Az egyik kedvencem:
"Boldogságunkat és sikereinket csakis akkor bocsátják meg, ha elég nagylelkűek vagyunk, hogy másokkal is megosszuk őket. De boldogok csak akkor lehetünk, ha nem sokat törődünk másokkal. Így hát minden út zárva van. Boldog legyen az ember s megítélt, vagy felmentett és szerencsétlen?"
Akár Hesse A pusztai farkasban, Camus A bukásban tart tükröt elénk, hogy mindannyian magunkra ismerjünk és elgondolkozzunk.

Szimbólumokkal és történelmi utalásokkal teli, odafigyelést, elmélyülést igénylő mű. Gondolati gazdagsága okán ajánlom a filozofikus művek kedvelőinek.

Értékelés: 3.5/5