William Wharton: Éjfélre kitisztul

"Hat amerikai zsenipalántának kellene igazi katonásdit játszani, mintegy mellesleg, a folyamatos bridzselés, sakkozás, rejtvénygyártás és egyéb intellektuális örömök közepette. Mert ezek az antikatonák, akik serdülő fejjel pottyantak bele a második világháború szörnyűségeibe, úgy akarják végigcsinálni az egészet, hogy ők maguk valójában egy pillanatra se váljanak a háború részéve... Mi a fenét akarnak azok a németek, akikkel a felderítő akció során találkoznak, s akik ahelyett,hogy lepuffantanák a kelepcébe szorult amerikaiakat...gránátok helyett hógolyókkal dobálóznak, hóembert építenek, karácsonyfát állítanak, sőt még igazi karácsonyi ajándékokkal is meglepik az amikat?..."

Kissé lassan csordogáló, nem az akciódús jelenetektől hemzsegő II.világháborús regény, ám helyenként meglepő, érdekes dolgokkal is találkoztam a történetben. A könyv értékei elsősorban a fiatal katonák testi-lelki megpróbáltatásainak hű bemutatása, a háború értelmetlenségének, irracionalitásának érzékeltetése. valamint a bajtársiasság és a másik Ember (legyen az akár ellenséges katona) tiszteletének kifejeződése. Írói megvalósítást illetően némi hiányérzet maradt bennem, talán lehetett volna izgalmasabb is, néhol üresjáratokat éreztem a cselekményben. Ettől eltekintve, háborús könyvek kedvelőinek ajánlott!

Értékelés: 3.5/5

Franz Kafka: A per

Idézet a fülszövegből:
""Valaki megrágalmazhatta" - így kezdődik a regény, s Josef K., a vádlott, ártatlansága tudatában büszke vádbeszédet mond a vizsgálóbíró előtt. A per azonban - melynek során soha senki ki nem mondja, hogy mi Josef K., bűne, hogy miért kell végül meghalnia - kizökkenti polgári hétköznapjainak megszokott kerékvágásából, segítségért kapkod, védelmet keres. Segítségre azonban sehol sem lel, sőt helyét is hasztalan keresi már a világban..."

Egy újabb híres könyv, amit szerettem volna elolvasni. Már a gimiben is ajánlott volt, de ennek is most jött el az ideje.

Azt szeretem, ha egy könyv nem csak a mondanivalójával, gondolatébresztéssel hódít meg, hanem ezeket emészthető, érdekes stílusba "csomagolva" kapom meg az írótól. Akkor akár egyhuzamban végigolvasok egy ilyen komponensű művet és nem kalandoznak el közben a gondolataim, meg nem azon jár az eszem hogy mikor lesz már vége, hanem hogy még sokáig tartson.
Ezzel a könyvvel, sajnos nem így jártam. Persze, félig működik, azaz a mondanivaló, a sugallat megvan, csakhát számomra kevésbé emészthető formában. Nekem nem elég olvasmányos, sokszor nem értettem hogy mi miért történik benne, milyen összefüggések vannak az egyes szereplők között. Tudom, töredékes a mű, mert Kafka nem fejezte be, sőt úgy rendelkezett, hogy halála után semmisítsék meg, de egy barátja megmentette és kiadásra alkalmas állapotba szerkesztette. Mégis, ennek ellenére azt mondom, nekem csalódás volt a könyv, max. elmondhatom: ez is megvolt.

Értékelés: 2/5

Robert Merle: Két nap az élet

A II.világháború idején a német csapatok előrenyomulása miatt, 1940. júniusában a franciaországi Dunkerque-nél a tengerparton francia és angol katonák tízezrei várják a behajózást.
Itt játszódik a regény, mely két nap krónikája, de nem akármilyen két napé, legalábbis a főhős, Mailler számára. Többször is megmenekül a halál torkából, embereket ment meg és embereket öl, végül ő maga sem kerülheti el a végzetét. A háború borzalmai és értelmetlensége döbbenetesen rajzolódik ki a könyvből, ráadásul még hitelesebbé teszi a regényt, hogy az író maga is résztvevője volt a nagy világégésnek katonaként.

Számomra izgalmas és fordulatos volt, szinte benne voltam a szituációkban.

Értékelés: 4/5

J.D. Salinger: Zabhegyező

Erről a könyvről - ha jól emlékszem - középiskolai irodalom tanárnőmtől hallottam először, mint olvasásra igen ajánlott könyv. Akkor - mint sok más értékes könyv - kimaradt olvasmányaim közül. Aztán legutóbb akkor keltette fel ismét az érdeklődésemet, amikor a John Lennon-gyilkosságról olvastam és megtudtam, hogy Mark Chapman a merénylet előtt ezt a könyvet olvasgatta és még a gyilkosság után is a Zabhegyezőt szorongatta a kezében.

A könyv sztorija annyi, hogy a főhős tizenévest sokadszorra kicsapják az éppen aktuális középiskolájából, lelép a suliból és mielőtt hazamenne a szüleihez, egy-két napot tölt New Yorkban lófrálással, ivással, néhány ismerőssel üti el az időt. Közben belelátunk a kamaszos lelkivilágába: szinte mindent utál és kritizál a körülötte lévő világból, embereket, szituációkat és persze ábrándokat kerget. Szerintem a megírása idején lehetett igazán érdekes (950-es évek) a sztori meg a nyelvezete miatt (bár ez utóbbi még most is élvezetessé teszi).
Chapman pedig - amellett, hogy komor zűr volt az elméjével - valószínűleg azért rokonszenvezett a sztorival, mert ő sem találta a helyét. A Zabhegyezőt pedig akaratlanul is még híresebbé tette.(Akit még jobban érdekel a Chapman-sztori, annak ajánlom figyelmébe a The Killing of John Lennon című filmet.)

Értékelés: 3/5

Jókai Anna: Ne féljetek

Alkalmanként mindenkit foglalkoztat az elmúlás gondolata. Amíg fiatalabbak vagyunk, jobbára csak ismerősünk, közeli családtagunk elvesztésekor. Azonban ahogy öregszünk, éveink egyre magasabb száma, testünk, egészségünk romló állapota egyre inkább eszünkbe juttatja ezt a mindenkire egyformán váró, elkerülhetetlen eseményt.

Jókai Anna könyvében, négy főszereplőjének nagyjából utolsó húsz évét osztja meg az olvasóval, egyszerre bemutatva a pillanatnyi történéseket és a helyzetekre reagáló, a szereplők fejében megszülető kimondott és kimondatlan gondolatokat. Ugyanakkor - kontrasztként - az éppen aktuális jelenben visszaidéződnek alkalmanként a fiatalabb évek egy-egy pillanatai, eseményei. Igen megrendítően, hitelesen ábrázoltak az idős korral járó testi-lelki kínok és azok megélése, vagy a fel-fel bukkanó halál-gondolatok, illetve a környezet részéről ezekre adott válasz reakciók. Mindezekhez sok-sok szép vigasztaló és útmutató bibliai idézet párosul (a könyv címe is innen).

Úgy gondolom, kell egy bizonyos életkor elérése, élettapasztalat, ahhoz hogy befogadóvá váljunk a könyvre, annak értékeire, ezért elsősorban nem a fiatalabb korosztálynak, hanem a harminc felettieknek ajánlott.

Értékelés: 4/5

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Az utóbbi másfél évben előbb Müller Péter, majd Eckhart Tolle írásait olvastam spirituális témakörben. Eközben bukkant fel látókörömben Szepes Mária regénye egyes fórumokon, mint a témába illő, izgalmas és tartalmas regény. Egy ideje mint e-book a gépemen csücsült, de inkább eredeti könyvben szerettem volna elolvasni. A könyvtárból egy 1984-es példányt sikerült kikölcsönöznöm, melynek érdekessége, hogy ebben az évben engedélyezték először kiadni (az 1940-es évek elején íródott, a szocialista rendszer pedig sokáig nem szívlelte) és ahogy a borítón is látszik, műfajilag sci-fi besorolást kapott abban az időben.

A történet középpontjában tulajdonképpen az alkímia áll, a főhős többszöri leszületését és életeit követhetjük, ezzel együtt pedig a lelki fejlődését a rárakódó tapasztalatok által, a karma törvényei szerint. Maga a történet érdekes, ahogy a különböző szereplők jellemábrázolása is. A könyv olvasása közben azonban olyan bölcseletekkel, gondolatokkal leszünk gazdagabbak, melyek a téma iránt fogékony olvasókat nem hagyják hidegen.

Értékelés: 4/5